Horváth Ferenc: Újévi köszöntők
•
Újévi szonett
Új esztendőnk, jövel, jövel!
Várunk, gyöngéd évünk legyél:
volt már elég rideg, kemény,
kell végre egy, amely ölel,
Elkél némi kényeztetés,
pátyolgatás, cirógatás,
esti mesés altatgatás,
víg reggeli ébresztgetés.
Gyermekeid leszünk, taníts
mindnyájunkat türelmesen,
együttérzően, kedvesen,
ahol muszáj, eligazíts.
Kerülj a szívünkhöz közel:
áldott új esztendőnk, jövel!
Új esztendőnk elé
(Képzelmész nyelvújítási szavakban tobzódó újévi iramata)
Borága és borlelke áldja meg,
búgond, búszomor tőle tűnjenek,
őrizze kedvét csín és vid dana,
ne döfje szurdancs, dögenyeg soha,
penderedjen, akarjon égre kelni,
időtlenre, határtalanra lelni,
foltatlan felkenteket felkarolni,
gondolmányban botorul nem botolni,
s kerülje minden görcsös és gulacs,
ne uralhassa fonyar és uracs,
legyen biztos minden gyökérhiszemben,
mint a hímiség a delinke-szemben,
iggal lehessen jussa ihlemény,
ingerményes, hivzomos jó remény,
saján vigyázza embercsék hadát,
kegyeljen kegyeszt, szabad körhatárt,
szívképző szót, pillagó gedemét –
s pazarfénnyel gyöngyölje be az ég!
Újévi imádság
Hozzád fohászkodunk, Ura Mennynek, Földnek,
kinek percek, évek nem múlnak, nem jönnek,
Idő birtoklója, nagy parancsolója,
éveink áldója, megkoronázója.
Most, hogy új esztendőnk, kegyelmeddel, eljött,
szívünket magasba, tehozzád emeljük:
töltsd meg jó reménnyel, szép vigasztalással,
hittel, szeretettel, komoly vidámsággal.
Add meg, hogy szent Igéd mindig hirdettessék,
s gyümölcse mindenkor meg is teremhessék,
mutasd meg isteni segedelmed nékünk,
kik szűk ember létben erőtlenül élünk.
Szomorúságunkban biztatgass meg minket,
távoztasd szívünkből keserűségünket,
isteni áldásod terjeszd mindnyájunkra,
sűrű bajainkban ne hagyjál magunkra.
Tartsd meg és gyarapítsd jó egészségünket,
kellő javainkat s tehetségeinket,
mindazt, ami hasznos, add meg mindnyájunknak,
s űzd el tőlünk messze tudatlanságunkat.
Kergesd el sorjázó balga bűneinket,
emberhez nem méltó esztelenségünket:
Mindenható Urunk, add, hogy tisztán lássunk,
s vállalható legyen földi számadásunk.
Tudjuk, hogy mindeddig védenceid valánk,
új esztendőnkben is gondolj velünk, Atyánk,
tanítsd meggondolnunk létünk kurta voltát,
tedd, hogy megtiszteljünk minden percet, órát.
Biztass minket mindig szívvel cselekedni,
vétkek mocsarából jóra emelkedni,
segíts elhagyni a gondolatok rosszát,
igazan járni meg időnk kimért hosszát.
Kinek percek, évek nem múlnak, nem jönnek,
örök Isten, ura a Mennynek, a Földnek,
Idő birtoklója, nagy parancsolója –
légy az új évben is sorsunk megáldója!
Illusztráció: BÚÉK
Ezek is érdekelhetik!
Basa Viktor: Diófa (versek) →
M. Fehérvári Judit: Anyám rózsákat tereget (vers) →
Lakatos-Fleisz Katalin: Már nem világít (vers) →
