Hegedűs Gyöngyi: szikhátra

(Gergőnek, az ötödik sebességhez)

hallod ezt? mit? hiszen annyi levél sem rezzen, mint a sivatagban. annyi homok sem, mint a déli árnyékban. lehet, ehhez a te hallókészüléked kell, Gazsi! hallani, a szélutón pentaton moll. most jutnak lélegzethez az ébredés alvó ügynökei, a csillagok. tán a mi tornyunk csillaga is fellélegzik? az nem lélegzetért, villámért peckel fel a szikhátra. hacsak nem egy csillagba kövült villám maga. akkor földelt lélegzet. úgy biztosabb. a feltámadás. ha élve temetünk. nagyothall isten szíve, ezért sípol a lélegzete. ha ezt egy szóban foglalnád össze? ami egy szóban, az egy istenben is összefoglalható. a szél mindig éjszakai lélegzet. itt nálunk a szél sosem fúj. de ezt nem tévesztjük szélcsendnek. mert álmok száradnak benne. elevenen hagyja a színeket, mintha nem vonná magához a vizeket. beavatja, mint az anyagot. belőlem már magához vont egy betűt. papa lányából így lettem csak paplány. nincsenek őrzők. csak ügyelők. mint mikor az időből kipusztul a várakozás. és ha csak a várakozás marad az időben, minden más kipusztul? az elsőben az itt, a másodikban a most tűnik el. egyik nélkül sincs semper. pedig az aszályos égben is több víz van, mint az elöntött földeken. hinnéd, a szél jobban szól az időről, mint minden más elemek? tűzbe vermel. emberszint alatti hegy. elviszi arcod, meghagyja hidegtűvel készített másod. mint mikor a passió ötödik sebe égre kapcsol. akkor ez most szélcsend? nem. csak száradunk. mint a drámák köztese. Helyszínlelés: Egy torony töve vagy egy sivatag széle. Szélcsend, ami nem az.
Hazajött. Ki? A bolyongó. Élve? Majd levedli a halált, ha marad. Az magunkra vedlés. Miért ment el? Hogy legyen miért visszajönni a porba. Damaszkuszból érkezett. Onnan csak egy út van. Ki a városból. Nem. Ő nem a Történet uralkodó szálirányát követte. Arra ment, ahol a szálak elszakadnak. Egy szír faluba? Ott tanulta a szót. Melyiket? Amelyiket testből tudott. Talita kumi. Ez csak por. Egy holt nyelv aranymondásban is holt. A portól időtálló, nem az aranytól. Ami öl, az éltet. Herseg a fű. Aszályban is. Ez a szálirány Ezért nem szélcsend a faluban, ha nem fúj a szél. Visszatérhetsz úgyis, hogy el sem mentél. Akkor minek a láb? Hogy legyen mire rászólni: kelj fel. Én a sötétben felülést nevezem feltámadásnak.

(H. Gy.)