Szűcs János: a szublimált idő maradéka
*
fúj a szél nyitva az ablak
huzat van
a tér féregjáratán át
ki-bejárnak belőled-beléd
élők holtak
szelídül a dúvad a szelídek elvadulnak
feltámadnak egymás után itt tűnnek fel
de ott állnak az életből kigyomláltak
kikelnek megtermékenyült emlék-peték
a páncél-héj testszelvényeibe rejtett időférgek
s mire az ember feleszmélne
mire a kezem hozzád érne
a kígyó saját farkába harap
határt szabnak szögesdróttal
megkoronázott vérző falak
a múlt a múlttal a jelen a
mával összeér
de ne félj
majd lenge cédrusok nőnek
a porral együtt elsepert vér
a töviskoszorú a fakereszt
a szűzen szült a szentté avatott
prostituált a latrok
lábnyoma helyén
nyitva az ablak huzat van
fúj a szél
**
szegnek rozsdafoltját hordja a tenyér
sorsvonalaiban rejtett jóslat
a jövőbe fulladt múlt
üvölt a sátán hallgat az Úr
a szíveden nőtt lüktető vadhús
önműtétre vár
tűzfalakra kúsznak az árnyak
az emberből kinő az állati lét
levegővé illan a kéj
fabábukat segít világra a bába
az elpárolgott testek árnya
lenyomat a vakító márványban
a holnapi emlék időpárlat
a néhai ott- és a mai ittlét
méhfaltól méhfalig ér
mint a burokba zárt tér
buborékként őrzi magát
akár a magzatkezdemény
a szedercsírás halálárnyék
vigaszként a megfeszített
emberfia buja tájban áll
tenyerén a megváltás ígéretét
szegnek rozsdafoltját hordja
***
lárvaarcokon a ráncok
vulkánok hamujába rajzolt
Nazca-vonalak
ha megmozdul a föld
összezörrenek a poharak
kinyílik a szekrény
fellázadnak a tárgyak
a elhajított kő vissza
sohasem tér
ha a szó mérgezett
a kérdés fontosabb a feleletnél
az értelemnél az érzés
az életnél az emlék
az iránytű helyett
az átrajzolt térkép
mutatja a helyes utat
a túléléshez segít
a hamis tudat
s mire elhal a holnap
az ének
egy lesz a sorsa
párducnak
és gödölyének
a barázdák a ráncok
időféreg nyomatok
vulkánok
hamujába rajzolt
Nazca-vonalak
lárvaarcokon
****
tegnapra virrad a másnap
mire beveted az ágyad
lepedőránc se őrzi mára
szeretőd hűlt helyét
szép ívű vonalainak
lenyomatát a szeretkezés
nehézfém illatát
a házasságtörő
aktus ritmusa
az ágyéklüktetés
már csak a szublimált idő
maradéka
mágneses tér
rendezte tüskés
vasreszelék-vázlat
párolgó rajzolat
a szürkéskék agyban
nem kívánt
mellékhatásként
lelkifurdalással
tegnapra virrad
a másnap
koponyádban
emléktöredékek
ki- bejárnak
fúj a szél nyitva az ablak
huzat van
Szűcs János a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2013)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
