Németh Erzsébet: Missa lecta
Örök ölelés
a kar mégis lehull
örök ölelés
mégis elenged a lélek
hogy foszlik szét
az álom ruhája
döbbenten nézed
vércseppes mező
tenyereden
mondd mi nő
mit ér a sápadt hit
hétszín-virága
ami vagy/ok/unk
vagy lehetnénk
boncolás tárgyát
képezi majd
s bent a bordákon belül
mi pusztul
oly kegyetlenül
csak a játék
a teremtett ember
hogy ennyiszer
láthassa önhalálát
Isten
.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
