Florbela Espanca: Hiú vágyak
A bátor és kevély Tenger akartam lenni,
Aki nevet és énekel a roppant térben!
A Kő akartam lenni, gondolat nélküli,
Az utca köve, durva és egyenetlen!
A Nap akartam lenni, tiszta fényeső,
A jóság annak, aki balszerencsés és szegény!
A fa akartam lenni, sűrű és vadon növő,
Aki nevet a hiú világon, amíg él!
De a Tenger is zokog bánatában…
A fák is, mint ki bízik az imában,
Ahogy a hívő, karjukat kitárják az Égnek!
És a büszke és erős Nap, ahogy eljön az este,
Már leáldozóban, vérszínű a könnye!
És a Kövek… ők azok…akikre rálépnek!
Lipp Márta fordítása
*A vers 1931-ben jelent meg a „Charneca em Flor” című kötetben.
Lipp Márta a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója.
Illusztráció: Florbela Espanca portréja
Cimkék: cédrus, műfordítás, vers
