Babics Imre: Földtulajdon
Az én földemen nem járnak sokan,
még azt sem értik, mi az: „földemen”.
Holtpont, hol a múlt ismét megfogan,
habár
anyag erőszakolja szellemem.
Madár,
őz, macska és korcs eb jár földemen,
s mert nem kell újra megszületniük,
a jövőben széthordják szellemem,
s vagyok, ezen a földön mindenütt.
Másokkal most nem is közösködöm,
újjászületnek s értik szellemem
holtpont teret fed le a küszöbön,
hol mindenki jár, így nincs földemen
határ.
… Ma már.
Illusztráció: Babics Imre bakonyszücsi kertjének részlete (Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
