Lajtos Nóra: Istent lesem…
Lesem az Istent, hátha erre jár,
megkérdezném tőle, az égi fény
miért alszik ki néha, miféle lény
nyújtja karját kendőben, mire vár?
Vérvörös tekintetem néma zaj,
a félelem köntösének öve
tekeredik körbe-körbe, ölve
lehet csak kibírni… táncoló raj
bogárlik az éjszakában, hitem
felkorbácsolódik, fel az égig
emelkedem ruhástól… Kincsem,
ugye jössz majd én utánam, végig
kísérsz fedett arccal, angyal-lesen:
hajnaltájban, hogy az Istent lesem.
Illusztráció: Hajnal (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
