Nikolaj Szarafov: Bagonalizmusok
Nikolaj Szarafov (1944) bolgár képzőművész és író. 1970-ben elhagyta Bulgáriát. Volt az illusztráció-művészet professzora Würzburgban. Több mint száz kiállítás mögötte Európa-szerte. Lukawago Bagoként 1986 végén megalapítja Münchenben a Bagonalisztikai Intézetet. Kiáltványban érvelik követei az ész emlékműveinek, a mondatmutatványok trónfosztását. Fricska és grimasz. Semmi sincs tüske nélkül. A semmi tüskementes.
Ízelítő a bolgárul is fogant szövegmozaikokból.
Sz. Gy.
A világtörténelem fehér foltjai útján a többekközötthöz létrejött ugyanez veres-feketében – az eszme színskálája, amelynek gazdag paletta volta kolorálja a „Lukavágó-Baginónak” az „emberelefántból” „Lukabagó-Vaginóba” történő színtelen átmenetét, szemléletes szemszögből ez pedig a „primitarizmus” egyszerűsített szótárában található, ha egész meglelési biográfiájának rövidítése alatt keresik majd.
* * *
Egyszer feltündökölvén, fenséges díszletével kendőzve el az addig le nem áldozottat, Lukawago Bago dekrétumot adott ki a napszállta tilalmáról, és önnön napsugárzását dialektikusan proklamálta, mert matematikailag illogikus volt.
Egy a Lukawago Bago éleselméjűségén át húzott feltűnő és rántott vonal, hogy így észlelhetőséget realizáljon befolyásolási szférájában, volt záloga a felnövekvő nemzedék számára, mely egynémely vonzó ok természetéből fakadóan nem tanúsított érdeklődést a létrejött elkerülhetetlenség ősokai iránt.
* * *
A máshitű mirázsok glóriájának szétszentelésekor, mondják, mintegy csodamód emelkedett ki a feltétlenülség önkéztelenül alkotott emlékműve, melynek furcsasága körbejárhatóságának szemrevalótlan hasonlósága ürügyén kerekedett felül, vagyis azért, hogy kicsoportosítsa a csoporttömegeknek a különgondolást, ami miatt is a kőábrázolás kezében a toll az elefántkifejezés emberségeit írta alá.
Az emlékmű emlékezetbe vésetett volt volna.
Szondi György fordítása
Illusztráció: BAGONALIZMUSOK
Ezek is érdekelhetik!
Karel Kryl: KÖSZÖNÖM →
Anne-Laure Bondoux és Jean-Claude Mourlevat: És táncolok is (részlet) →
Bertolt Brecht: Nagyanyám második élete →
