Suhai Pál: Emlékbeszéd a 2020-as Jókai-pályázat és a Magyar Széppróza Napja rév-komáromi ünnepségén
A Jókai-díj Alapító Okiratát 2006-ban írta alá a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a Falvak Kultúrájáért Alapítvány képviselője.
Az elmúlt években számos érdekes, nem csupán Jókai Mór életével, munkásságával kapcsolatos írásokat vártak a szervezők. A nagyszerű pályázatokból kiolvashatjuk Jókai és Komárom kapcsolatát, Jókai hírlapírói munkásságát, a magyar tájak gyönyörű leírását, Jókai ifjúkori kapcsolatát Petőfi Sándorral, a „kiegyezés” megjelenését. Megismerhetjük a Jókai emlékhelyeket, kiállításokat, melyek megőrzik az író emlékét az utókor számára. (Tárkányi Imre mkl, 2017)
1825. február 18. Jókai Mór születésnapja. A Magyar Írószövetség Választmányának kezdeményezése nyomán 2018 óta február 18-adika szerte a Kárpát-medencében a Magyar Széppróza Napja. Különös öröm, hogy most, 2020 februárjában e nevezetes nap harmadik ünnepségén éppen Jókai szülővárosában, Komáromban (Rév-Komáromban) találkozhatunk az író születésnapja alkalmából rendezett Jókai-pályázat díjkiosztó ünnepségén.
Ezen eseményhez hadd fűzzek egy különös, csak kevesek számára ismeretes irodalomtörténeti tényt. Az persze köztudott, hogy Jókai írásművészete már kortársai részéről milyen nagy megbecsültségnek örvendett, s hogy ezek közül is kivált egy hozzá hasonló írónagyság, Mikszáth Kálmán lelkesedése. Fantáziáját szinte eszmélése óta foglalkoztatta Jókai regényvilága, sőt, maga is nagyszabású Jókai-életrajzban tisztelgett íróelődje világra szóló teljesítménye előtt (a Révai Mór felkérésére hosszas előtanulmányok nyomán írt, s végül 1907-ben elkészült Jókai Mór élete és kora című kétkötetes prózakönyvében). Ennek a nagy visszhangot keltett könyvnek azonban előzménye is volt. Egy jóval korábban, 1883-ban megjelentetett Mikszáth-poéma, a Jókai Mór vagy a komáromi fiú, aki a világot hódította meg. Hogy Mikszáth Kálmán költő (is) lett volna, a folyó kritikai kiadás ismeretében is meglepő állítás. A „nagy palócot” eddig leginkább prózai művei, regényei-elbeszélései, illetve publicisztikai írásai alapján azonosítottuk – verseiről nem szól a fáma. Egy ideje legalábbis. Jóformán feledésbe merültek. Pedig írt ő verseket is, sőt, pályája elején még el sem dőlt, hogy költő vagy író lesz belőle. De már akkor lelkesedett Jókaiért. A későbbi Jókai-életrajz megrendelője, Révai Mór így emlékezett vissza Mikszáthnak a poéma írása idején tanúsított Jókai iránti lelkesedésére: valóságos „extázisban volt akkor, amikor a verses füzetét írta meg Jókairól és annak folytatásait nap-nap mellett elhozta és felolvasta nekem” (Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók II., Bp., 1920, 205. o.). E lelkesedés fénye a szülőhelyre, Komárom városára is rávetült. Ennek bizonyságára álljon itt Mikszáth elbeszélő költeményének vonatkozó része (a Mikszáth Kálmán verseinek a Mikszáth Kálmán Társaság kiadásában és Suhai Pál szerkesztésében 2019-ben megjelent kötetéből):
Komárom városa már rég nagyhírű hely,
Népe szorgalmatos, hazafias, művelt,
Halhatatlansághoz van tömérdek jussa,
Hanem mégis az a legnagyobb virtusa,
Hogy a Jókai Mór bölcsője ringott benn
Krisztus után ezernyolcszázhuszonötben.
De hadd cifrázzam ki szokás szerint szépen,
Hogy egy fényes csillag tündökölt az égen,
S leesett Komárom egy szerény házába.
Egész Magyarország vigasztalására
Megszületett Mórunk egy gyönyörű napon,
Örültek a szülők s a rokonok nagyon…
Akik akkor éltek, akik még tudhatják
Nemes Komáromnak ezt a dicső napját,
Ha felemlegetik egymás közt a vének,
Arról az egy napról csodákat mesélnek:
Égen szivárvány volt, madarak daloltak,
Virágok a földre szelíden hajoltak,
Szellő az erdőből szép illatot hozott,
Patak a pataknak valamit susogott…
Hadd dicsérjem és köszöntsem végül e kölcsönszavakkal a komáromiakat magam is, amiért nagy szülöttük emlékezetét ébren tartandó otthont adtak a 2020-as Magyar Széppróza Napja alkalmából a Jókai-díj átadásának. Gratulálok mindnyájuknak!
Számomra az örömben is öröm, hogy itt és most én adhatom át a nyertesek részére a Napút folyóirat és a Cédrus Művészeti Alapítvány különdíját, könyv- és folyóirat-összeállítását. Különös módon, a Nap útján jöttem tehát, a Napútén, melyről a borítóján Irodalom, művészet, környezet címszót tartalmazó s immár huszonkét éves folyóirat Fazekas Mihály-idézettel vall: „A szélességet az ég derekán keresztűl méltán nevezhetjük tehát Napútnak.” Ebben az esetben valóban szélességről beszélhetünk, hiszen a főszerkesztő, Szondi György föltett szándéka ennek jegyében áll: a magyar irodalom és művészet legkülönfélébb irányzatainak figyelemmel kísérése, az „egyedül együtt jobb” jelszóvá nemesedett törekvése értelmében. Ráadásul és a magyar folyóirat-irodalomban szinte példátlan módon a tematikus szerkesztés elve alapján. Mindegyik száma külön szín, hogy példát is mondjak, többek között olyan témákról, mint amilyen az egyes hazai nemzetiségek kultúrájáé, a szárszói találkozóé, a Gulágra hurcoltak gyermekeinek sorsáé, a nagy háborúé (az első világégésé), vagy az előbbitől éppen nem függetlenül Raszputyin meggyilkolásának geopolitikai indítékaié. Huszonkét év alatt évi tíz számmal számolva kétszázhúsz téma, valóságos enciklopédia. S még olyan kuriozitások is, mint évente a jeles hetvenesek, a teljesítményükkel kitűnő hetvenévesek bemutatkozása és köszöntése. S mindegyik lapszám mellékleteként az ún. Káva Téka sorozatban egy saját ISBN-számmal is rendelkező, tehát külön könyvnek számító füzet valamely kiváló szerző „tollából”. Rendszeresek a pályázatok is, példaként említem az évről évre megrendezett haiku-pályázatokat vagy a versfordító-versenyekét. A díjakról már nem is beszélek. A Napút sokáig szimbiózisban dolgozott a Napkút Kiadóval, melynek különválása óta a Cédrus Művészeti Alapítvány tölt be könyvkiadói funkciókat. Népes szerzőgárda, komoly szerkesztői háttértevékenység és mindezek szolgálatában és szervezésében a főszerkesztő több mint két évtizedes áldozatos munkája. És mindegyik fizetség nélkül, a jó szóért csupán, irodalomszeretetből, szívszerelemből – ezek eredménye a Napút, kortárs irodalmi életünk jeles folyóirata.
Fogadják-fogadjátok szeretettel ajándékát, ezt a tisztes könyv- és folyóiratcsomagot! Kívánom, hogy e díj ösztönözzön minden olvasót továbbra is a magyar széppróza szeretetére, alkotóként pedig eredményeinek gyarapítására.
Illusztráció: “A szülőház” (fh.: a Jókai-szülőház rajza)
Ezek is érdekelhetik!
Kritikák Leveles Ibolya költészetéről →
A „CSEND, ISTEN”-antológiáról*: Turai Laura, Lajtos Nóra →
Szondi György kapta idén a Penyo Penev Nemzetközi Irodalmi Díjat →
