Hegedűs Gyöngyi: az idő hetvenedik szélességi fokán
(Zalánnak)
mikor atyám, prosperót száműzték, már tudtam, hamarosan egyazon szigeten fognak
hajótörést szenvedni elüldözői, a hetvenedik szélességi fokán az időnek, és végig
fogom nézni hatalomhoz való görcsös ragaszkodásuk, ki szél helyett is árnyékot vet,
azt a vihar maga aratja le, mint mindent, mit egy végtelen hullám elfed és kitakar,
varázsos pillanat, már nem kell, hogy elérjed, elég, hogy nézed, itt vagytok hát,
nézem, ahogy az udvarloncok benövik a szigetet, ahogy először a flóra tűnik el,
aztán majd minden, és úgy hiszem, atyámnak nem kalibántól kellett volna féltenie
engem – megronthat bármit a szigeten kalibán? – hanem ezektől, kik itt is kamarilla
politikát folytatnak, remélik, krisztus urunk beveszi őket kabinetjébe, de mi van,
ha nincs neki ilyenje, és akkor szükségszerűen kimaradnak belőle, mármint
krisztusból magából, engem már a sziget megtanított, hogy nem lehet
látványpékségből úrvacsorázni, miniszteriális reflexből meghozott döntéseket
imádságban tusakodással fedeztetve, bár megtanulható tőlük, hogy
kell nagyvonalúan kisstílűnek lenni, ám a lélek közben tovább áll, nem hagyva mást
hátra, csak a döbbent felismerést: a szabadsággal szemben is jó szabadnak lenni, s
ebben bizony egy krisztus és kalibán
Zalán Tibor (Fotó: H. Gy.)
Illusztráció: a szerző fotójával
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
