Péntek Róbert: Első látásra (versek)
•
Első látásra
Közönyöd hűtőfolyadékában entrópiám törvénytelenül nő.
Áthágva, mint ménesektől hajdan Verecke,
mered rám a szabálytalanság kancsal tekintete.
Rám néz vagy én ismerem rosszul helyzetem?
Amíg rád várok az időben, lényegemmé alakítom a türelmet.
Látlak minden rózsabogár szájszervének kibomlásában,
minden ajakszakadás felszisszenő vérpettyén,
minden eltűnő kisgyerek tehetetlen leheletei közt,
minden elhalasztott adakozás magatehetetlen mimikája mentén
és minden, de minden felszakadó gleccser eutanáziájában…
Fáj a szemnek az első látás. S mit tehet, ha nincs második?
A sírás nem segít, de legalább szép, valódi.
Zsánerkép
/Végh Tamásnak és Bakk Dánielnek/
Cigaretta hamvadás fényében
lemerülő elempillanatok
betűit olvassuk egymás szemében,
ketten, hárman.
Kutyák ugatnak, mi hallgattuk,
ami még megmaradt,
ami már nem hamvad el
nem a csikk,
a szóvenyigék parazsa
vaslapátunk terítékén.
Sebesen hallgatunk,
nem úgy mint az aszó nyári szélcsend,
csak úgy mint a gondolat adventje.
Illusztráció: Cetonia a.
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
