Kelemen Lajos: Mondja az aranyásó (két vers)
•
Mondja az aranyásó
Elsorvad, mire szemernyi
rögöcske-aranyra
**********lel – szinte mint harangszót
halljuk,
***kecmeredsz másutt, másoknak
gazdagon is,
igaz-e, életünk –
kellj fel, hulltodban úgyis
megtámasztanánk;
elbeszéli a hely, elregéli a föld –
titkához ugyan juthat-e bárki közel,
akár könnyed fütyörészés, még zenghet
szónoklat is, vagy villódzó
*****************szép beszéd,
tedd szóvá,
fogadd szelíden, mindegy,
ha akarnád tudni holnapra: a szép beszéd
villódzik-e valóban, mint arany,
vagy tompul végleg
a föld-titokról regélő beszéd? –
a válasz? – nos,
************hallás, az mindenképp
kell hozzá; mi
az erős – – –
Lüktet, dobog, kalimpál
Egy találékony pillanat, másutt játszódó történet:
tovább majd az fogja deríteni,
vagy töprengjek finom dalpengető gyanánt:
hogyan törjem szét álmok fényét, a nappal ránk-hegedt
homályát? – apám,
figyel, fürkész minket a kert, kíváncsi,
de mint tér, nem nyújt már biztonságot,
noha éppen nem a tér – az idő ég ki előbb, a gyorsulva
lepergő dátumok hamu-halma alól minket
ugyan kisilabizálni ki fog? – – –
(a szél szép, lányos angyalai suhannak s kontráznak rá:
„a lég határtalan, lélek, ezzel nyugodtan kalkulálj”)
épp kezdtem volna
sejteni, barátságunkat mi csiszolná; ha közösen rákapnánk
a pálinkára, esetleg más vegyi dolog előbb felszivárog? –
áll fénynek dőlve emlékezetemben egy almafa,
s egy te-fajta férfiú meg a lova pihennek ott,
és mintha az a fa a tér tengelye volna,
forog körötte a ház, a hátsóudvar, a kert;
a szív ringlisének csak egyszer is, ha megtörném ütemét,
a tengely csupán, a háttér látszódna, s váltódnék át
tán térbelivé,
a váz egymaga,
azonkívül az égvilágon senki és semmi se.
Illusztráció: fh. J. Shaffer (ShafferartDesigns)
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
