Kovács katáng Ferenc: Szkok Ivánhoz
Szkok Iván nagyot derülne
ha álarcban jelentkeznék nála
portréfestéshez szobrot állni
– esetleg halotti maszkom küldeném
futárpostán, tegyen valami elméset vele
Kifestené, Isten bizony. Néhány kötetem
átlapozván látná már a színeimet:
savókék szem, lilába játszó szemhéj
hidegre azonnal fellángoló vörös orr
(Uraim! Nem sörtől, bortól, pálinkától
még ivászataink előtt elfagyott az rég)
Arcszínem? Nem verseimből derülne ki
orrnyergen kétfelé osztva balról zöld
jobbról fehér, az orrhegyen a pöttyben
Fradi címer. Ezt a festett maszkot
kiposztolná, Facebookolná, tenné honlapjára
mielőtt utánam küldené. Nagy kérdés, hogy
hová? Bronzlovon futaki Hadik Andrással
az egyetemi évek alatt betört T.Á. sétányra
hol nyugdíjasan a huszártábornok
közeli szomszédja – lovagtársa – lettem
Portrém esetleg egy fapados Pegazus hozná
– amin tör a nyereg, s alatta nem puhul hús
szekszárdi vöröset sem rejt a birkatömlő –
röpülne Békavölgyön, Kokashegyen
Hamsun réten, Dovre apó birodalmán át
Oslóba, észak gyönyörű volt fővárosába
Iván nagyot derülne tükrözött önarcképről
összefutott szemekkel: Csontvárysan
Amúgy szája sarka folyton készülőben
– habár verte/veri a sors – hamiskás mosolyra
Alkar távolságból tekint, mint a szemfenék
vizsgáló: uram, kis levegőt fújunk a pupillára!
Iván jófajta körtepálinka párát lehel belém
Állok csöppet sem némán, gesztikulálva
évtizedeken át csápoló, diák- és felnőtt
hallgatóságot okító. Egyik lábról a másikra
billentve a tudásmegosztás terhét. Most
Iván szavait egy pötty felkenése akasztja
fényt lehel a tört világításban megcsillanó
jobbszememre. Sikerül és boldog, színházban
ezt úgy mondanák, angyal szállt el felettünk
A kéz, négy belőle, hogy mindent kimeséljen
s a mutatóujj – nem oly csontos, mint apámé –
derékszögben a középsővel keretezni
a jótékonyan meghosszított, amúgy kerekded
tirpák fejet (hiába álmodom terrán, göndör-sötét
hajkoronával kontúrozott arcot). Szöszi
szöszke falusi fejecske volt, némi lányos
beütéssel, mára szántó-vető ráncok metélik
miket Iván most simán elken, ne látsszam
sokkal többnek a koromnál…
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona és Kállay Kotász Zoltán fényképfelvételei
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
