Vörös István: A TINYANOV-ELV (versek)
•
RÁOLVASÁSI KÍSÉRLET
Legyen ez a legutolsó kísérlet
szavakkal javítani a világot,
hogy tévedsz, végül is megérted.
A megszerezhető már rég tiéd lett,
a többi elérhetetlen – nem látod?
Legyen ez a legutolsó kísérlet,
mikor szétszórsz varázsigéket,
és még hatásukat is várod.
Hogy tévedsz, végül is megérted,
de a kudarcod sikerét megélted,
épp ez a te világod.
Legyen ez a legutolsó kísérlet
hozni a várost, vinni a vidéket.
A fordulat varjúja károg.
Hogy tévedsz, végül is, megérted,
hogy persze mennyire, leméred,
mellé dobod az igazságot.
Legyen ez a legutolsó kísérlet,
hogy tévedsz, végül is megérted.
ŐSZI FÉNY
A reggeli zab, szőlő, gesztenye,
és káposztaleves ebédre.
A vacsora egy almafa lélegzete.
Nem kell senkinek a félelme se,
hogy túlélni megérje.
A reggeli zab, szőlő, gesztenye,
az őszi fény balvégzete
a nagy sötétekért cserébe.
A vacsora egy almafa lélegzete.
A mély alvás kísértet-e,
vagy szemtelen legényke?
A reggeli zab, szőlő, gesztenye,
fut az élet, itt a fele,
az öröklétnek nincs esélye.
A vacsora egy almafa lélegzete,
evés helyett zihálsz vele.
A terveidnek szorítkozz felére!
A reggeli zab, szőlő, gesztenye,
a vacsora egy almafa lélegzete.
MEGTÉVESZTÉSI SZÁNDÉK
Nem akartak megtéveszteni minket?
Mi tévesztettük meg magunkat.
Ismerünk sok tévedést? Mindet!
A negyedigazságok kora így lett
a legigazabb kor, s ez untat.
Nem akartak megtéveszteni minket,
a tévedést megteremti a tekintet,
és hazugság lesz az, amit kimondtak.
Ismerünk sok tévedést. Mindet!
Az ember így hát eltekinthet
a szótól, mire csak ő szomjaz.
Nem akartak megtéveszteni minket,
a megtévesztés egyszerűbb lett,
magának öncsalást mindenki hozhat.
Ismerünk sok tévedést. Mindet!
De egy nagy hazugságnál szebbet
nem találhatsz. Se jobbat.
Nem akartak megtéveszteni minket.
Ismerünk sok tévedést. Mindet!
A TINYANOV-ELV
A szó kaméleon,
mondta ki egy esztéta.
Színt vált egy szép napon,
jó bármi alkalom,
hogy tartalmát ne bírja
a szókaméleon.
Ne higgy neki vakon,
és látva csúf portéka,
színt vált egy szép napon,
persze ez a haszon,
ez létének a nyitja.
A szó kaméleon,
eltűnik, visszajön,
nyomát veszti az Isten.
Színt vált egy szép napon
jelentést halmozón –
vagy jelentése sincsen?
A szó kaméleon,
színt vált egy szép napon.
AZ ELSŐ OLVASÁSRÓL
Egy könyvet egyszer olvasol,
de nem emlékszel szinte semmire.
Minden visszafelé lohol,
fölülre ugrik a pokol,
megéltél már párszor ilyet.
Egy könyvet egyszer olvasol,
memóriád már ezért is lakol,
átfut belőled oda egy ideg.
Minden visszafelé lohol,
a hős is eltűnt valahol,
a történet a partra vet.
Egy könyvet egyszer olvasol,
és benned mások hangja szól,
mások lelkifurdalása követ.
Minden visszafelé lohol,
önmagaddá átváltozol,
és szétszórod a lényeget.
Egy könyvet egyszer olvasol,
minden visz. Afelé lohol…
AZ ÁRTATLANSÁG DALA
A hibát másra tolni?
Szabadjon bűnben élnem,
s nem ettől meghatódni!
Az önkép drága holmi,
sok nincsen a szekrényben.
A hibát másra tolni,
elhallgatni, leszólni
egyforma szinten szégyen –
s nem ettől? Meghatódni
mostanság újra módi,
és kínos a szemérem.
A hibát másra tolni,
ha képzelt, ha valódi,
magam is megkísérlem –
s nem ettől meghatódni!
Nem sírni, nem civódni,
nem félni végveszélyben!
A hibát másra tolni,
s nem ettől meghatódni!
AZ ÖNÉRZET
A szökőkútszerű önérzet
bárkiben föltámadhat.
Veled magadról bármi jót megértet,
és semmiképp se a szeszélyed,
joggal kikérheted magadnak.
A szökőkútszerű önérzet
felszínre dob egypár lidércet,
melyekben sérelmeid vannak.
Veled magadról bármi jót megértet.
Nem látod át a nagy egészet,
merre elégtételeid haladnak.
A szökőkútszerű önérzet
magad fölé dob. Elmeséled,
a kegyedért mások mit meg nem adnak.
Veled magadról bármi jót megértet,
és éppen ebben van reményed,
bár az öntisztelet felzaklat.
A szökőkútszerű önérzet
veled magadról bármi jót megértet.
Illusztráció: A. Squizzato újkonstruktivista kaméleonja
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
