Török Ági: Decemberi gyöngy
•
Vakrepülés
Elmúlás fullánkja
egyre mélyebb
alig kattog a lét
nem érinti
ég peremét
Hiányok hiánya vés
minden vágyat
lélek még tudna
lubickolni… de a test!…
rest és titokszenvedés
Menetel összekuszált szó
fagyban foszlott szívtakaró
sötét földbe fulladó hó
föld alatt élő giliszta…
fejre áll józan logika
Vakond alagútja vagyok
ÉS
Vakrepülés vakégen.
Decemberi gyöngy
vízgyöngyök a
mogyoróbokor
bús-kopasz felén
amott lelökdöste
durva szél tenyere
decemberi
hullócsillag könnye
lehetett
Reciprok
légörvény… hidegörvény…
sok fölösleges törvény
fekete forgó örvény
gubancos néma ösvény
a nemlétbe világí-
tó kövek tövisfénye
átléphetetlen küszöb
fej nélküli acélszög
nyikorgó csontom messze
visszhangzik s halál szele
csámcsog vele: vértorok
lélek-szakadék-lábnyomok
s én hogy vagyok!?… mintha nem
is lenne csak lebegne
a lét s elveszítve kör-
pikszisét mély-tengerét
nincsen egyenes arány…
e porélet reciprok
ködben is keresztbe tett
lábbal is csak távolog
távolság egyre nő… NŐ
nő és elfogy az IDŐ
zsugor-voltom sejtje hull
elhamvad mint a villám
iszonyú távolság nő…
összeillő… eltérő
fogaskerék fogazat
bizonytalan talapzat
tépdesett és taposott
büszkeség minden idő…
Vállon cipeli az ég
Koncentrált légüresség.
Illusztráció: decemberi cseppek
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
