»ÓVLAK« (Leveles Ibolya verseiből)
*
NÉHA
eljön a közöny,
amikor csak úgy
bármi megtörténik.
mintha ásítana
a teremtő. pedig
sír, az anyátlan.
.-.
*
NEKROLÓG
magához
édesíteni az elmúlást,
mint a jóféle öregek.
többé fel nem kelleni.
elhinteni porba,
hamuba sütni
fügefalevélbe
göngyölt almát.
pallosa lángjánál,
úr bűnbánatára.
taposni konokul
kígyós bozótokat.
szellőben enyhülni.
míg vihart arat, ki
borszőlőt présel
bárkalakóknak.
száraz földből olaj
fakad, felhőkből ég.
kérdőnek otthona nincs,
felszólított.
.-.
*
ÓVLAK
átjátszik tenyeremen a meleg.
pont annyira takarja ki istent,
hogy ne vakulj, ne dideregj.
hártyavékony bőrt növesztek
széped és a passzát közé.
átlátszik tenyereden melegem.
.-.
*
SZABÓCENTIS
akad tehetség
fájdalmat skálázni.
emberre mérni asszonyt,
farkashoz toportyánt.
szóval tartani jól
kifejlett tudást,
ecsetbe rejteni
paragrafusokat.
ösvényt kutatva
autósztráda mellett,
akad bátorság
minden tévedéshez.
.-.
*
*
Illusztráció: Francesco Pesellino, Fra Filippo Lippi
Ezek is érdekelhetik!
»A költészet« (Filip Tamás verseiből) →
Szepesi Zsuzsanna: Ne hagyj elveszni! →
Pintér Ferenc: Haikuk →
