Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

augusztus 10th, 2017 |

0

Dávid Adél: Egyetlen perc (Két vers)

 

Egyetlen perc

A villámcsapás momentumában
az idő végtelenné tágul,
a beláthatatlan feneketlenség
mérhetetlen pillanatává.
Egy futó perc az öröm szirmain
visszafordíthatatlanul száguld
utat törve a ráncok vonalán.

 

Váróterem

Pirosló vérfolt ivódik át ingének gallérján,
megrezzentve a nők tekintetét.
Rohannának tüstént s megízlelnék izét,
de az etikett székbe ragasztja testüket.
A falon sorakozó képekre terelik szennyes
gondolataikat. A nővér nyomókötést helyez rá
s türelemre inti, hisz nincsen baj.
Pirosló vérfolt ivódik át ingének gallérján,
a nők tekintete eltűnt a várakozó percekkel,
már csak néhány őszülő hajkorona szállingózik,
a sorban ő következik.

 

Dávid Adél a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Villámlás (pixabay.com)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás