Ivan Vazov: Két tölgy
Láttam ölelkező két tölgyet az erdőn:
mint ki hévvel szeret, ölelésük lágy;
tövüktől lombjukig fonódnak tekergőn –
nektárjuk forrása el nem múló vágy.
Ó, tölgyek, mondtam én, olyan szépek vagytok:
örömben s ínségben is együtt levők,
öleléstek heves – vihar dúl vagy csattog –,
csókjaitok lágyak s halált megvetők.
Irigylésre méltó örökös szerelem:
vándorok vigalma, az erdőnek dics…
Mitől ily hűséges, mitől ily végtelen?
Frigyetek mitől lesz törhetetlen kincs?
Mágia, titok vagy nászi fogadalom,
vagy szerelmi eskü? – tudhassam itt.
Megvetés a válasz: a két tölgy hallgatagon
csak még szorosabbra fonja karjait.
Szalai Lajos fordítása
Ivan Vazov (1850 – 1921), bolgár költő, író. Fiatalon, még a török hódoltság idején bejárta Európát, ahol kapcsolatba került a bolgár emigrációval, s a felszabadulást váróknak lett a költője. Később tolmácsként dolgozott (törökül, oroszul, németül, franciául és angolul is jól beszélt), több országban volt diplomata, majd bírósági elnök, de szerkesztett folyóiratokat is. 1920-a cártól, a kormánytól és az országgyűléstől megkapta „a nép költője” címet. Magyar fordításban a Rabigában című főműve, a török uralom végéről szóló történelmi regény a legismertebb, de jelentek meg válogatott verseit, kisregényeit és elbeszéléseit tartalmazó önálló kötetek is. A Napkút 2015-ben jelenttette meg Bujdosók című kisregényét.
Illusztráció: fh. A. Calame-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
William Blake: A tigris, Madarak, Mérgek Fája →
Patrice Van Eersel: Mallász Gitta londoni utazása és találkozása a Bhagavad-Gítával →
Középkori örmény kanciók II. (Zsigmond Benedek fordításában) →
