Kőszegi Barta Kálmán: nyárutó (haikuk)
csillámló habok
tajtékzó ezüst tükör
a parti föveny
*
szomorúfűz ág
libben a folyó fölött
közeleg az ősz
*
vadludak húznak
a fecskék délre szálltak
vége a nyárnak
*
a lombok között
szitakötő utolsó
szárny-repdesése
*
szellő simogat
behunyt szemem ablakát
veri az eső
*
könnyű lepke száll
a szélben kavarogva
piros tó fölött
*
fűzlombok égnek
vörhenyszínű tó-tükörben
ég a Nap-korong
*
sárga füst-fodor
a távolban lengedez
a szívem repes
*
szemed tiszta tűz
égess nyári meleggel
jóság és derű
*
honol lelkedben
add meg a reményt a fényt
mindig örökké
*
szívem balzsamozd
bársony tekinteteddel
amíg csak dobog
*
fut rohan a szél
huzatos réten
üresen kong a távol
*
nyírfák dalolnak
messze-túl kék hegyeken
felhők vonulnak
*
évek hónapok
órák percek peregnek
hová rohannak?
*
lángoló zápor
hajnali táncos
lép a Nap parazsába
*
vörösen lángol az ég
Nap sugarától
csalogány némul
*
sápadt csillagok
az égen eltűnőben
olvad a homály
*
fenn a csillagok
mind rólunk énekelnek
űr-zene csendül
*
esti harangszó
kondul szívünkkel együtt
lüktet az élet
Illusztráció: fh: 蔦紅葉図
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: krumplipucolás, világlocsolás →
Medárd-áldozat – Zsávolya Zoltán versei →
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
