Szekeres Mária: elérném-e? (két vers)
elérném-e?
egész nap Arcod kerestem, s kerülöm magam körbe-körbe.
kereslek, mint eltévedt madár a szélben, biztos pontot keresve.
a percek hátán gyalogolva észrevétlen, míg a Harag függ fejünk fölött,
keresem, keresem biztos fészkem, – emlékeim nyomvonalán ölelésed,
mely távoli most, és mégis tudom hatalmas, mindenható, örök Jelenléted.
nem tudom mit mondanál, ha szemtől szembe megláthatnám, mit
csak félve kívánhat szívem: a Találkozásban magamat mindenestől,
átlátszón, – s elérném-e most is azt a régi, de újra vágyott ölelésed?
Izzó Útjaink
szikrázó sugármeleg,
a tekintet rámered
az Út porára, minden
izzón haldokló némaságára,
a fülledt délutánban…
egyik lépés a másik után…
– itt nincs délibáb,-
de a gondolat szabad, míg
az Úton halad Imákban óvott
életünk a vándorlás alatt.
és kitart az erő a tájban!
van Megérkezés, csodálva,
hogy megtartott a délután,
és vigyázón, észrevétlen,
imákkal átszőtt létezésben,
valami Hatalmas, a Végtelenben…
Illusztráció: izzó útjaink
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
