Mondd meg nékem, merre találom…

Vers tch3

augusztus 23rd, 2025 |

0

Vörös Viktória: Keresztelő, A volt kert

Keresztelő

Nem szavak
****– a szemek szólnak:
Szíriuszról érkezett csillagok
Figyeld ahogy arcom ablakán 
a lélek kiárad-felragyog

Dombon mászom
de hegyet markolnak
méhbolyhos-magmás
kis kezek
Felhők voltak társaim 
Medúza-látott tengerek

Ami tudást hoztam
beleálmodtam alvó testedbe
és őrzi homlokod
Valóság nélkül is
legvalóbb részed én vagyok 

Messze kék tájakat 
elhagyva más héjat vettem
hol barázdát húzott a képzelet 
Abból nőttem élővé
földi burkot öltve
****– lényeget

Most nincs többé most és 
nincsen többé várás 
beteljesült az érkezés 
Keresztvíz alá hajlik a 
boldog megmerítkezés

*

A volt kert

Eperhimnusz zengett
tölgyfa-magányról
Ekkor még teljes volt az egység

Aztán szétzümmögő dalokba torkollt
a harmónia

Milyen éden lehetett volna pedig:
sudár hajladozás
és égbenyúló kacsok
Egybeforrt — jaj
csak ‘volna’ — az a litánia!

De több kellett egyre:
Szigonnyal és
horoggal partra
vetett óceán

Érdemteleneké a hús
és a belsőségekből
sem jut áldozásra

Pedig de szép
virágos oltára lehetne
Galamb és sas
egyetlen fészke!

Már a borongás is
csak a ritka
hajnaloké
És égig nőtt fák
sudarát sem
sújtja a villám!

*

*

Illusztráció: T. Chin


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás