URBÁN LÁSZLÓ (1950-1925)
†
Meghalt.
Gazdája volt Lelettár rovatunknak, leírása így szól:
Urbán László – könyvtárak laprengetegében – évtizedek óta lankadatlan gyűjtője magyar költők és írók újságoldalakon lelt lappangó, kötetbe eddig nem került írásainak. E nagy értékű csemegékből mentünk ide alkalmanként csokornyit.
Fáradhatatlan gyűjtője, lelkiismeretes gazdája volt. Talán százat közelíti (?) meg is jelent köteteinek száma, amelyekben egy-egy XX. századi alkotó lappangó írásait összegyűjtve – közreadott. Közreadtak tőle. Végtelen számú kézzel teleírt irkái ahogy könyvtárak folyóiratállományait – akár mikrofilmjeit – végiglapozva vagy ötven esztendőn át rejtett (vagy álnéven írt) írói-költői munkákat fedezett föl.
Hosszú ideje csönd körülötte. Tudtam, nagyon beteg. Aztán nem olyan régen értesülhettünk – csöndesen eltávozott. Éppen egy esztendeje. Múlhatatlanok érdemei. Már kötetbe rendezett, de kiadatlan gyűjtemények utána.
Búcsúzunk tőle – egy folyóiratunkbeli Tömörkény-próza újraközlésével s egy linkkel a sok közül – már online-unkról. Lapozzanak oda, kedves olvasóink, érdemes.
https://www.naputonline.hu/2017/06/12/tersanszky-jozsi-jeno-a-falu-rossza/
(Szondi György)
*
Napút XIV. évf. 5. sz.




















