Mondd meg nékem, merre találom…

Hetedhét norveg17

május 17th, 2021 |

0

Ingvild Lothe: A fehér ló

 

 

 

(A KORTÁRS NORVÉG KÖLTÉSZET HAVA – tizenötödik nap)

 

I.
Kutatok a házban, van-e valami, ami előhívná az emlékeimet. Az előszobai fogason még mindig ott lóg a sálja, a burgundi színű. Sosem szerettem. Mégis a nyakam köré tekerem, és nekivágok a világnak, hogy barátot szerezzek.
A strandon új fényre, új szerelemre találok. Fehér ló. Szeret engem. Hazaviszem magammal.

 

II.
A teraszon fekszik és pihen a fehér ló. Új és komoly gondolatok foglalkoztatják. Képtelen közölni. De én látom a szemében. Okos, szép gondolatok.
Vihar kavarog benne. Könnyek gyűlnek fényes szemhéja alatt. Ölembe veszem. Túl nehéz nekem. Feszültség remeg a bordái között.
Az örökbe fogadott állat bizalmatlan. Kiszámíthatatlan, menthetetlen. Az őrület hallgatag. De ha fehér ló vagy, bátran fordulj hozzám a problémáiddal!

 

III.
Nem tudom, hogy mitől lesz az egyik ember, a másik ló. Nem tudom, hogy a szülők miért hagyják el gyermekeiket. Nem tudok eleget az állatokról, de arról sem, hogy mennyire lehetnek fontosak az embereknek.
Ezért sírok hát. Nagy szemei csodálkozva néznek. Nem tudhatja, hogy mi a bánat. A fehér ló elmosódik, majd hirtelen eltűnik a szemem elől.

 

IV.
A fehér ló kifut az útra. A sofőr épp, hogy kikerüli, majd fának ütközik és elájul. A fehér ló vágtat tovább.
Égek. Álmomban tűz van a házban. Halvány, vörös fénnyel ég a tenger is. Lángokban áll az autó. Benne ég a sofőr.
Nem a fehér ló hibája, de nagyon szerencsétlen helyzet.

 

V.
A fehér ló átszeli a pusztát; súlyos mint a Hold, fekete mint a szomorúság, tiszta mint a szén. Csillog a fűben. A fehér ló és a tömege. A homlokáról lóg a nyelve, mint egy szemellenző.
A fehér ló fényt hozott a Földre, mostanra elfáradt. Eltéved a zöld és gyenge fényben. Megretten, összezavarodik, amikor a fák dalra fakadnak. Kötelet vet át egy fa vastag ágán és felakasztja magát.

 

VI.
Veszteség után bánat terül el az arcon.
Körülölel, fölénk borul, belénk szorul a bánat.
Mint állat a ketrecben. Teret igényel a bánat.
Nem felejtetted el leszedni az összes almát?
Tudni akarod, hogy mennyit nyomunk sírás közben?

 

Fordította: Kovács katáng Ferenc

 

 

 Ingvild_Lothe_600dpi (Medium)Ingvild Lothe (Trencsényi Diána grafikája)

 

 

Ingvild Lothe 1990-ben született norvég költőnő. Írásművészeti tanulmányait Bø-ben és Göteborgban végezte. Jelenleg Oslóban él. Első kötete 2016-ban jelent meg Miért vagyok olyan szomorú, amikor én olyan édes vagyok? címmel (Hvorfor er jeg så trist når jeg er så søt, Kolon Forlag). A 70 oldalas versgyűjtemény belopta magát a huszonéves hölgyek szívébe, 2021-ben már az ötödik kiadása került a boltokba. A második, Sellőszív című kötetéből (Havfruehjerte, Kolon Forlag 2019) válogattunk egy prózaverset.

 

 

norla_a_ff
 

 

 

Illusztráció: “Norvég vershónap”

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás