Yngve Pedersen: Felidézte (cím nélküli versek)
(A KORTÁRS NORVÉG KÖLTÉSZET HAVA – huszadik nap)
7.
Gondolatok valahonnan.
Ahogy felidézte.
28.
Ragadd meg.
Valahol, ahol érvényes.
De megőrizni lehetetlen.
Muszáj megőrizni, de lehetetlen.
Akarod.
29.
Életednek lennie kell valahol.
Elrejtve, valahol lennie kell.
Lennie.
Kell.
30.
Simogatás.
Ez simogatás. És csók.
Sóhaj a testben, belül.
Több. Több.
Te.
Csak ennyi.
31.
Az ürességed.
Érzed, mint a levegőt.
Érintés a koponyaüregben.
Gondold el. Ne lélegezz.
Lélegezz.
Megbékélés
Megbékélés, mennyire éltető.
Legbelül, darabkái ott bent, továbbra is.
És a hárfa, nem egyedüli a táncban.
Ó, te hárfa.
Ismerős, a lépéseket mindenki ismeri
oly könnyűek a szédületben. Örökké.
És ha valóban így történt volna
s létezett volna annyi húr – és megbékélés.
Fordította: Kovács katáng Ferenc
Yngve Pedersen (Foto: Åse Løvgren, Kolon forlaget)
Yngve Pedersen norvég költő 1972 született Bergenben. Hordaland-ban az Írásművészeti Akadémián és Bø-ben az Íróképzőben folytatott tanulmányokat. 2002-ben debütált. Két verskötete s egy fordításkötete jelent meg. Az általa ajánlott versek a Det fremkalte det (Kolon forlaget, 2013) című kötetből valók.
Illusztráció: “Norvég vershónap”
Ezek is érdekelhetik!
Hanne Bramness: Ének szavak nélkül, Az első hó →
Knut Ødegård: Vihar, A fölöslegesek →
Gunnar Wærness: felügyelet, birodalom →
