Magyar Ágnes: BERDA JÓZSEF
(A magyar kultúra napja, 2025)
Szervusztok Csiribirik! Szervusztok Csingilingik! – köszöntött már a gang végéből harsányan raccsolva, ahogy megérkezett. Mi, lányok a csiribirik voltunk, a fiúk pedig a csingilingik. Zsíros kalapja alól csak rezes orra látszott ki, rettentő sáros bakancsával bejött a konyhába, letette hátizsákját a kőre, de sosem láttam, hogy a kabátját levette volna. Vagy lehet, hogy levette, csak behunytam a szemem. Lapultunk a sarokpadon, hogy ne tudjon barackot nyomni a fejünkre, de aki a szélén maradt, nem úszta meg.
Sosem maradt sokáig. Egy tál meleg ételt elfogadott, közben pedig mesélt, amiből az derült ki, hogy hegyről jött és hegyre megy. Édesanya a ceruzavégeinket összegyűjtötte neki, és mindig akadt egy papírköteg is, amit berakott a zsákjába.
Tetszett, ahogy beszélt, de nem értettük a történeteit, kicsik voltunk hozzá, csak nagyon érdekes volt, mint aki most lépett ki egy mesekönyvből. Aztán a zsákjába került néhány hagyma, retek, vagy ami éppen megtermett a kertben. A gang végéből még visszakiáltott, meg sem fordult: „Erzsikém, hamarosan teremnek már a szilvóriumfáid!” Aztán elment.
Hihetetlen, milyen csönd maradt utána. Becsukódott a mesekönyv.
Neki miért szabadott sáros bakancsban bejönnie?
Illusztráció: Berda J. (Aba-Novák-festményrészlet, ’36)
Ezek is érdekelhetik!
Wehner Tibor: TAPLÓ 3. Kíméletlen Művészeti Napló 2017–2026 (részlet a feljegyzésekből) →
Filep Tamás Gusztáv: Salutatio →
Pálfi Ágnes: Papírszínház (vers), Balaskó (próza) →
