Levél

május 26th, 2026 |

Németh Erzsébet: Zrínyi Ilona – Thököly Imrének

•

Munkács, 1686. május 5. és 10. között.

Az én istenem ne adja azt érnem, hogy az én édes uram nélkül bárminemű bátorságos várban vagy helyben megmaradásomat lelhessem. Én azt nem kívánom: hanem vagy élet, vagy halál – semminémű félelem vagy nyomorúság engem kegyelmedtől el nem rekeszt. Csak éppen kegyelmed el ne hagyjon, én, ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahun hallom kegyelmedet lenni…

Senki engemet, sem két gyermekemet megijedt állapottal nem látta. Valamint elején, úgy a dolog folytán készek voltunk fejünk felszálltáig a várat megtartani életünk leheletével is. Lássa immár, kikkel tett fel az ellenség, ha asszonyember vagyok is, Munkácson meg mertem várni őket, vigyék hírét máshuvá is…

Elsőben is legyen hála a Szentháromság egy istennek, ki az ártatlanok pártfogója s az eltökélteké. Megtalálta kegyelmedet is édes kedves uram, s az én méltatlan személyemet, másodmagammal lévén, oltalmazta kétségbeeséstől…

Nem tudom, mikor kell várni új vendégszámot, nem is tudom, tarthatom-e veres superlátra (baldachinos ágyra), de az istenért, édes szívem uram, akkor, ha lehet, legyünk együtt, hogy igaz szeretettel s hűséggel átadhassam gyermekeimet, a várral s bennevalókkal együtt, ha hótan történnék is, könnyebb leszen lelkemnek…

Az ellenség félelme miatt senki búsulásomat nem látta, de isten ellenségeimet mióta maga rémítéssel elvitte, csak sírással töltöm kevés számú óráimat, sok, nehéz az én boldogtalanságomat kigondolni is, annyival nehezebb kiírni…

Míg élek, senki ne féltse Munkácsot, de óránkint nem tudom, mi éri fejemet. Adja isten, oly szerencsés lehetnék, édes szívem, örvendeztethetném magam életemnek letételével és fiú magzattal.

Rongyos várban jó szívvel látnánk mindnyájan kegyelmedet…

szeretettel szolgáló engedelmes felesége:

Zrínyi Ilona

•

Amikor Zrínyi Ilona e levelet írja második férjének, már oly sok megpróbáltatást, fájdalmat, veszteséget élt át, amennyit bármily hosszú emberélet végéig se adjon a sors… Mégis bátorságot és reményt sugall…

A grófnő nagy múltú főnemesi családból származik. „Életrajza, ha igaz történet nem volna: lenne a legmagasztosabb költemény” – írta róla Jókai Mór. Ükunokája a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak, s unokahúga a költő, hadvezér Zrínyi Miklósnak, kivel az édesapja, Zrínyi Péter horvát bán, édestestvérek voltak.

Édesanyja Frangepán Katalin, előkelő horvát családból származott, nem beszélt ugyan magyarul, de gondja volt arra, hogy gyermekeinek a magyart is megtaníttassa. A szabadságért és hazáért rajongó lélek volt, gyűlölte a Habsburgokat.

Ilona 1643-as születési éve sokáig vitatott téma volt, azért is, mert nehezen képzelhető, hogy 51 éves korában egy nő még gyermeket tudjon szülni. Ő pedig annyi volt (e dátumot véve alapul), amikor utolsó gyermekét világra hozta.

Ma már 1649-et jelölik születése időpontjául, nagyapja feljegyzése szerint :1649 március 20-án vagy 21-én született.

Szép és igen művelt nő volt, több nyelven (horvátul, magyarul, latinul és németül) beszélt.

Fogékony lelke korán megérezte, megértette, s magába szívta családjának hazafias erényeit, a szabadság fontosságát, és egész életében igyekezett ehhez méltóan viselkedni.

Három testvére volt: János, Judit és Auróra. A két hölgy apácává lett a körülmények alakulása miatt. Jánost, apjának kivégzése után a császári udvar családnevétől is megfosztva, Gnade János néven besoroztatta katonának. Hosszú évek szolgálata után előléptették, de a Habsburg hatóságok állandó felügyelete alatt állt. Harcolt a kurucok ellen Észak-Magyarországon, ahol 1678-ban a bujdosók fogságába esett. Szabadulása után titokban közvetíteni próbált nővére, s Thököly Imre, valamint Leslie császári tábornok között, de ebbéli igyekezetében gyanúsnak ítélték, s rövid időre bebörtönözték. 1683-ban, a török hadjárat előestjén az oszmánokkal való együttműködéssel és hazaárulással vádolták meg: letartóztatták és börtönre ítélték. Több mint két évtizeden át Ausztria különböző várbörtöneiben raboskodott haláláig. (1703).

Ilona első férje: Felsővadászi I. Rákóczi Ferenc volt, II. Rákóczi György fejedelem és Báthory Zsófia egyetlen gyermeke, akinek atyai ágon a felmenői között erdélyi fejedelmek és felvidéki nagybirtokos főurak találhatók.

1645-ben született, s a gyulafehérvári országgyűlésen 1652-ben, néhány nappal hetedik születésnapja előtt – még apja életében -, Erdély fejedelmévé választották. A fejedelmi széket azonban sohasem foglalhatta el, aminek fő oka apja Lengyelország ellen indított sikertelen hadjárata volt, mely Erdély hanyatlását is elindította. Kezdetben sikereket ért el, de végül megalázó feltételekkel kellett békét kötnie. Közben az erdélyi országgyűlés török parancsra mást választott fejedelemmé. Rákóczi lemondott, de később fegyverrel kísérelte meg trónja visszafoglalását. 1660-ban a szászfenesi csatában vereséget szenvedett a budai pasától, s belehalt sebeibe. Ilyen előzmények után fia már nem tudta a család korábbi hatalmát visszaállítani. Az Erdélyben uralkodó zavaros viszonyok miatt Báthory Zsófia kiskorú gyermekével magyarországi birtokaira költözött. A férje kedvéért kálvinista hitre tért asszony rekatolizált; így remélve biztonságot a bécsi udvartól. Élvezve I. Lipót császár bizalmát, 1666. január 1-jén I. Rákóci Ferenc megkapta Sáros vármegye örökös főispánja címet.

A két fiatal megismerkedése 1665 nyarán történt a Trencsén melletti fürdőben, ahová Wesselényi Ferenc nádor meghívására érkeztek, több nagyúri vendéggel együtt, Ilona az édesapjával, a fiatal Rákóczi egyedül.

(Itt, és ekkor kezdtek szövődni az oly gyászos összeesküvés első szálai.)

Ferencnek annyira megtetszett Ilona már az első találkozásuk, beszélgetésük során, hogy ettől kezdve nem is tudott más leányt elképzelni magának feleségül, csak őt. Meg is kérte a kezét, előbb Wesselényi nádor által, majd személyesen. A leány elsősorban szüleinek engedelmeskedve: igent mondott. E házasság mind társadalmi, mind vagyoni szempontból Északkelet-Magyarország leggazdagabb főurával, I. Rákóczi Ferenccel – előnyös volt.

Az özvegy fejedelemasszony hiába próbálkozott, semmiképp nem tudta eltántorítani Ferencet a szándékától. El kellett fogadnia a tényt, hogy Zrínyi Péter leánya lesz a menye. (Más vallás, más nézetek…).

1666 március elsejére tűzték ki az esküvő napját. Az esemény színhelyéül a Rákócziak legészakibb birtokát, a Bártfa közelében lévő Zborót választották. Báthory Zsófia kívánsága volt, hogy az esküvő uralkodói pompájával kápráztassák el a „szegény” Zrínyieket. Meghívták Habsburg Lipót királyt és császárt, akit az esztergomi érsek képviselt. A főurakon kívül a felvidéki megyék nagyobb birtokosai is jelen voltak. Protestáns nemest azonban nem szívesen látott a meghívottak között Báthory Zsófia. Hatalmas, színpompás menet volt, melyből csak egyetlen szereplő hiányzott, Ferenc édesanyja, aki nem vett részt fia esküvőjén.

(Az esküvő jó alkalmat biztosított a Habsburg politikával elégedetlen főnemesek találkozására. A vasvári béke után (1664) Wesselényi nádor vezetésével rendi szervezkedés bontakozott ki I. Lipót abszolutizmusával szemben, melyben részt vett Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc országbíró, s csatlakozott hozzájuk I. Rákóczi Ferenc is.)

A fiatal pár 1670-ig Patakon élt. Talán azok az évek jelentették Ilona számára a legcsöndesebb, legszerencsésebb időszakot. Itt vált anyává: 1667-ben megszületett első gyermekük, György, aki sajnos még csecsemőkorában elhalálozott.

Számára nem volt titok családjának részvétele a szervezkedésben, de amitől rettegett; nem gondolta, hogy mindjárt a felkelés elején valósággá válik. 1670-ben fegyverbe hívták a felvidéki nemességet. Rákóczi áprilisban Gombásnál csatát is nyert. Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc horvátországi próbálkozását azonban napok alatt elfojtották. Az esemény hírére Rákóczi letette a fegyvert és kegyelmet kért. Anyja és a jezsuiták közbenjárására: négyszázezer forint váltságdíj árán megmenekült a büntetéstől. (Ez az összeg Magyarország éves adójának felelt meg akkor.) A váltságdíj megfizetése mellett várainak többségét is kénytelen volt átengedni büntetlensége fejében. Ettől kezdve egészen haláláig semleges próbált maradni a császári csapatok és a bujdosók között zajló harcokban, miközben a bujdosók többször is megtámadták birtokait. A mozgalom fölszámolása során Zrínyi Pétert és sógorát, Frangepán Ferencet, valamint Nádasdy Ferenc országbírót elfogták, Bécsújhelyen bíróság elé állították, és 1671-ben lefejezték. Ilona édesanyja a súlyos csapások hatására hamarosan megtébolyodott, s 1673-ban meghalt.

Ilona erős lélekkel és csöndes megadással tűrte a rájuk nehezedő körülményeket. 1672-ben vigasztalás is jutott számára, megszületett Julianna nevű leányuk, majd négy év múlva kisfiuk, Ferenc. Alig pár hónappal később, mindössze harmincegy éves korában, tisztázatlan körülmények között meghalt a férje. Egyes vélemények szerint a bécsi Kamarilla lassú mérgezéssel tette el láb alól a mindvégig rebellisnek tartott magyar főurat, aki hivatalos megállapítás szerint „ismeretlen” betegségben hunyt el.

Fényes külsőségek között, rangjához méltóan temették el Kassán, a jezsuita templomban.

Özvegységével új fejezet kezdődött Ilona életében. Nagy feladatot jelentett számára a gyermekek nevelése mellett a megtépázott vagyon rendbe hozása. Helyzetüket nehezítette a kurucok és labancok harcainak dúlása. A mostoha idők kötelességévé tették a takarékosságot, ezért családostól Munkácsra költözött az anyósához, e vár falai között remélve biztonságot. A nagyasszonyról azonban kiderült, hogy zsémbes, önfejű teremtés, aki környezetében nem tűr a magáétól eltérő véleményt, s akaratot. Ilona türelmes, engedékeny, a lehetőségig alkalmazkodó volt, s kerülni próbált minden viszályt. A vallási irány különbözősége mellett, a politikai nézeteik is nagyon eltértek egymástól. Ez oda vezetett, hogy Ilona végül elköltözött Munkácsról, részint a regéczi, részint a makoviczai várban tartózkodott. De rendszeresen látogatta ármánykodó anyósát, s betegségében ápolta őt.

A 17. századi magyar történelem egyik legfontosabb alakja a Habsburg-ellenes küzdelmekben (a kurucmozgalom korai szakaszában), Thököly Imre volt. Kortársai „kuruc királyként” is emlegették.

Jókai Mór, A magyar nemzet története című könyvében így mutatja be a fiatal Thököly Imrét: „…tettre vágyó, nemes indulatoktól hevített, s lelki tehetségeit daliás külsővel egyesítő.”

Az utókor legfőbb tehetségének a szervezőképességét tulajdonítja.

1657-ben született Késmárkon. Édesapja, Thököly István gróf volt, édesanyja Gyulaffi Mária. A család ötödik gyermekeként, két bátyja korai halála miatt egyedüli fia maradt a családnak. Két éves korában veszítette el a mindössze 22 éves édesanyját. Gyermekkorától kiváló nevelésben és oktatásban részesült. Apja az eperjesi evangélikus kollégium gimnáziumának grammatikai osztályába íratta be. Jól tudott magyarul, németül, latinul és szlovákul. Thököly István is részt vett a Wesselényi Ferenc nádor vezette rendi mozgalomban, melynek bukása után jószágvesztésre ítélték. A császári sereg 1670 december elején megostromolta Thököly várát, Árvát. A halálosan beteg gróf december 4-én az ostrom alatt elhunyt. Hívei a teljes árvaságra jutott fiát álruhában előbb a Liptó vármegyei Likava várába, majd Erdélybe szöktették, ahol később Nagyenyeden folytatta tanulmányait. A védők dec. 10-én feladták a várat, de a bosszúálló ostromlók nem engedték eltemettetni a vár urát; kilenc hónapig temetetlenül hagyták. Befalazott kincseit megtalálták, és Bécsbe szállították. Thököly Imrében ezek az emlékek maradandó nyomokat hagytak, élete végéig engesztelhetetlen gyűlöletet érzett a Habsburgok iránt.

1678-ban a bujdosók vezérükké választották, a protestáns nemesség nagy része is csatlakozott a Habsburgok ellen indított függetlenségi harcához. 1680 január 8-án, 23 éves korában a kuruc seregek fővezére lett.

Thököly Imre és Zrínyi Ilona 1677 januárjában találkozhatott személyesen egy főúri vacsoránkon. Kapcsolatuk kezdeményezője az ifjú gróf lehetett, aki többször is levelet váltott Zrínyi Ilonával; tájékoztatva őt öccse, Zrínyi János erdélyi fogságáról. A levelekben lévő megszólítások és célozgatások utalnak Thököly szándékára is. 1679 júniusában értesíti Ilonát János szabadulásáról, és megjegyzi: „…talán én is rövid nap az szent Békesség meglétével személy szerint Nagyságodnak udvarolhatok.” Az udvarlás levelekben folytatódik, majd 1680-ban Makovicán találkoznak. 1681 végén Thököly Imre részéről körvonalazódik a házassági szándék. Visszaküldte a jegygyűrűt menyasszonyának, özv. Apafi Miklósné Teleki Annának. Felettébb érzékenyen érintette és büszkeségében sértette ez Teleki Mihályt, Erdély főgenerálisát, az apát, aki seregével együtt el is pártolt Thökölytől.

1682 január 8-án a szentmiklósi kastélyban dőlt el végérvényesen, hogy összeházasodnak. Ebben az időben a főúri házasságokhoz mindenütt az uralkodó beleegyezésére volt szükség. Zrínyi Ilona tudta, hogy gyermekei jövőjét kockáztatná, ha császári engedély nélkül kötne házasságot. Ennek érdekében kérte az esztergomi érsek, a kancellár és a Magyar Kamara elnökének közbenjárását. Thököly Imre, Eödönffy Lászlót küldte az uralkodóhoz a házassági kérelem jóváhagyása ügyében. Levelében többek között ez állt: „…ha a méltóságos fejedelemasszony hozzám jön, én is azon leszek, hogy ő Felségéhez minden hadaimmal visszamenjek, s életem fogytáig igaz híve leszek ő Felségének. A törököt is lecsendesíteném s mi magyarok lennénk azok, kik a török alól felszabadítanánk a hazát.” Azonban az engedély váratott magára, az uralkodó valószínűleg a törökökkel való viszony változását várta, anélkül, hogy egyezséget kötne Thökölyvel.

Házasságuk megkötésére 1682 június 15-én került sor Munkácson, pár nappal az uralkodói engedély megérkezése előtt. Az esketést Lipóczy Miklós evangélikus lelkész végezte. Az uralkodót egyik bizalmi embere, katonatisztje, Saponara képviselte. Jelen volt az eseményen Ilona öccse is. Elküldte követeit Sáros vármegye és Bártfa városa egyaránt.

A menyasszony szépségét Gyöngyösi István, a barokk stílus legjellegzetesebb magyar képviselője epikus énekében így írja le:

„Az orczái Rózsák, nyaka alabástrom,
Maga kelletése szívet győző ostrom,
S ahhoz szép beszéde merő orvos-flastrom
Istenes élete majd szerzetes klastrom.

Homloka Lilium, az ajka kláris,
Helenán sem talált ennél szebbet Páris,
Az melynek hervadni magánosan kár is,
Bár csókod harmattya érte volna máris.”

A közös élet elrendezésének szokásos dokumentumait nem ismerjük, elvesztek vagy lappanganak azóta is.

Kapcsolatuk története alapján joggal feltételezhetünk szerelmi kötődést. Kétségtelen azonban, hogy Thököly Zrínyi Ilonával kötött házassága jelentősen megnövelte az anyagi javait, ezáltal a kurucmozgalom erejét is. Ilona a férje nézeteit teljes mértékben támogatta, ezt jól bizonyítják a fennmaradt egymásnak írt leveleik. Elég gyakoriak voltak a bensőséges megszólítások, az aggódó gondolatok és az egymás iránti erős érzelmeket tükröző sorok.

Ennek ellenére napjaink történészei közül többen úgy vélik, hogy megfontolt politikai, materiális, gyakorlati szempontok és szándékok motiválták a házasságot, nem pedig az egymás iránti érzelmek. Ezt azonban cáfolni látszik II. Rákóczi Ferenc visszaemlékezése, midőn azt írja: „Nagy lelkekben is erőt vesz a szerelem hatalma.”

1683. február 20-án Zrínyi Ilona kisfiút szült, akit István névre kereszteltek, de csak alig több mint hat hetet élt.

Thökölynek minden bizonnyal szerepe volt a török 1683-as támadásának és Bécs ostromának előkészítésében. Az ő szeme előtt legfőbb célként a (legalábbis török meg nem szállta) Magyarország egésze feletti uralom megszerzése lebeghetett. A június 10-ei eszéki tanácskozáson Kara Musztafa nagyvezír neki ígérte a „bécsi királyságot”.

Mégsem csatlakozott a bécsi ostromzárhoz, hanem a Duna bal partján operált, elfoglalta Pozsonyt, majd később néhány betörést kísérelt meg Morvaországba. A pozsonyi táborban vele volt nevelt fia is, aki egész életében nem tudta megbocsátani neki a hadjárat során átélni kényszerült kemény megpróbáltatásokat, szenvedéseket. Anyjának is szemrehányást tett ezért. A táborból való hazatérésük után a kis Ferenc édesanyjával és nővérével maradt.

Bécs védőinek hősi helytállása és az 1683 szept. 12-ei kahlenbergi győzelem megváltoztatta az ostrom előtti hatalmi szituációt. Thököly Imre, mint a Porta által beiktatott felső-magyarországi kuruc fejedelem, már csak kényszerből is kitartott oszmán szövetségesei oldalán. Bár a XI. Ince pápa által létrehívott Szent Liga sikereinek láttán megpróbált tárgyalásokat kezdeményezni I. Lipótnál, hogy hatalmi állását megmenthesse, ezek a kísérletek azonban sikertelenül végződtek. Kétkulacsos taktikája miatt a kuruc király a Porta bizalmát is elveszítette.

1685. okt. 15-én, amidőn segítséget remélve Váradra látogatott; az ottani pasa elfogatta és többedmagával Belgrádba hurcoltatta. Ez az elfogatás jóvátehetetlen kárt okozott a fejedelem hatalmának. A hírre azonnal kapitulált Kassa és a környező várak őrsége, két-három hét leforgása alatt mintegy tizenhétezer kuruc vitéz állt át Habsburg-szolgálatba. Thököly egykori gazdag fejedelemsége egyedül Munkács várába és közvetlen környékére szorult vissza, amelyet bátor felesége, Zrínyi Ilona tartott továbbra is. Ez, a végvárak vonalától távol északkeleten fekvő erődítmény -Thököly munkálatainak köszönhetően- bevehetetlennek számított, s Radics András főkapitányi parancsnoksága alatt 12 zászlóaljnyi gyalogság, 3 század karabélyos, ugyancsak 3 századnyi lovasság szolgált. Az előre-nyomuló császári hadak már egy hónappal Thököly foglyul ejtése után, 1685 novemberében körülzárták Munkácsot, és megpróbálták rábeszélni Zrínyi Ilonát a kapitulációra. Ilona azonban megtagadta a vár átadását, így 1686 márciusában Caprara tábornok ágyútűz alá vette a falakat. Az egy hónapon át tartó heves küzdelem azonban nem hozott sikert a császáriak számára.

Zrínyi Ilona lelkületét, bátorságát a becsapódó bombák sem törték meg, az ostrom idején személyes jelenlétével buzdította a katonákat, Julianna lánya pedig a betegápolók között végzett áldozatos munkát. Caprara hadai súlyos vereségeket szenvedtek el a támadások során, ezért a tábornok egy hónap után a várvívást felfüggesztette és a laza ostromgyűrű visszaállítása mellett határozott. Ezt a körülményt Zrínyi Ilona mindenekelőtt arra használta fel, hogy ékszereit zálogba küldje Lengyelországba, mivel már zsoldot sem tudott volna fizetni a vár védőinek…

A hős asszony bátran kitartott a császári erőkkel szemben, de az idő előrehaladtával a magyarországi események egyre valószínűbbé tették vállalkozásának kudarcát. Férje a fogságból való szabadulás után nem tudott elegendő katonát gyűjteni ahhoz, hogy képes legyen áttörni a munkácsi ostromgyűrűt, mi több: erre már az oszmán hadvezetés sem volt képes. Buda keresztény kézre kerülésével a török hadak defenzívába vonultak vissza, a Szent Liga nagyharsányi diadala (1687. aug.12.) után a Porta szárazföldi csapatai már kiszorultak Magyarország és Erdély területéről. A császári hadak 1687 novemberében ismét kísérletet tettek a két éve ellenálló munkácsi vár meghódítására, ezúttal a hírhedt Antonio Caraffa vezetésével, akinek vésztörvényszéke számos vagyonnal rendelkező, ártatlan nemes és polgár ellen emelt hamis vádakat. Többeket azzal vádolt, hogy Zrínyi Ilonával álltak titkos kapcsolatban.

A várvédő asszonyt kezdetben nem törte meg a fegyverek zaja, de a hosszú ostrom miatt élelmiszer-és lőszerhiány lépett fel, és belső árulás jelei mutatkoztak Absolon Dániel, s Radics várkapitány fondorkodásai következtében.

Továbbá számot kellett vetnie azzal is, hogy a várvédők zsoldjára szükséges pénz nélkül előbb-utóbb nem marad értelme az ellenállásnak. Ezekkel az érvekkel magyarázható, hogy 26 hónap után, 1688. január 14-én beleegyezett Munkács kapuinak megnyitásába. A legdrámaibb az a változás lett, ami Zrínyi Ilona és a Rákóczi -gyermekek sorsában következett be. Munkács elfoglalásával ugyanis I. Lipót érvényesíteni tudta I. Rákóczi Ferenc végrendeletét, melynek értelmében Julianna és Ferenc az uralkodó gyámsága alá kerül. A gyerekekkel együtt Ilonát is Bécsbe hurcolták, és I. Lipót túszaként 1691-ig az Orsolya-rend zárdájában lakott, ahol a lányát is nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet a dél-csehországi Neuhaus jezsuita kolostorba vitték. Anya és fia soha többé nem találkozhattak. A fejedelem Emlékirataiban megvallja, mily nehéz volt számára a búcsúzás: „…bárcsak Uram elibéd vittem volna könnyeimet, melyek anyám utolsó ölelésekor szemeimből ömlöttek… Utolsót mondok, mert többet nem engedték, hogy lássam őt.”

Bécsi fogságából Thököly Imre szabadította ki, miután a zernyesti csatában (1690.aug.21.) elfogott Donathus Heisler tábornokot csak a felesége szabadon bocsátásáért volt hajlandó átadni a bécsi udvarnak. A házastársak hét keserves esztendő múltán találkoztak újra… És milyen hét esztendő volt az! Az események miatt hétszer hétnek tűnhetett!

Thököly, a felesége számára is ethnamét eszközölt ki a török vezetéstől. Az emigráció Nándorfehérváron kezdődött, itt született meg nagy örömükre 1694 októberében Zsuzsanna nevű kislányuk. 1695 őszén egyesztendős korában temették el. A karlócai békeszerződés után (1699.01.26.) Konstantinápolyba kellett költözniük. Később a Kis-Ázsiában fekvő Nikomédiát (Izmit) jelölték ki számukra lakóhelyül. Igen szép vidék terült el a várostól mintegy kér órányira, a Virágmezőnek nevezett völgyben, Illés próféta hegye alatt. Ilonának nagyon megtetszett ez a táj. Az egész völgy egy gyönyörű kertet idézett, melyben virágokkal borított mezők, gyümölcsösök, s árnyas ligetek váltakoztak. A majorház felett emelkedő hegy ormán egy régi vár romjai ékesítették a vidéket. Thököly lehetőséget kapott a majorház megvásárlására, így 1702-ben erre a szép helyre költözött Zrínyi Ilona a férjével, s az egész udvarával. Ez a hely lett legkedvesebb számára bujdosó élete során. Sajnos nem élvezhette sokáig. A tüdővész jelei 1703 telén oly súlyossá váltak, hogy fel sem tudott kelni ágyából. Férje a köszvénytől szenvedve feküdt ugyanabban a szobában. Ilona február 18-án csendesen elszenderedve távozott az életből. Galatában (Konstantinápoly külvárosa) a jezsuiták kisebb templomában temették el. A sírja fölötti márványtáblán arany betűs emlékirat olvasható:

„Itt nyugszik hősies munkái után a férfias lelkű asszony, nemének és századának dicsősége, méltóságos Zrínyi Ilona, a Zrínyi és Frangepán nemzetségek utolsó dísze, Thököly, hajdan Rákóczi fejedelmek, mind kettőjükhöz méltó neje; rangja által kitűnő a horvátok, erdélyiek, magyarok és székelyek között, nagy tettei által még híresebb az egész világon. A sors szeszélyeit erős lélekkel tűrve, nagy volt a jó, még nagyobb a balszerencsében. Hadi dicsőségét keresztényi kegyességgel tetézve, erős lelkét visszaadta az úrnak. Meghalt virágmezei birtokán, Bithyniának nicomediai öble mellett, a megváltás 1703-dik, életének 60-dik évében, február 18-án. Nyugodjék békében. Amen.”

XIV. Lajos francia király Európa legbátrabb asszonyának nevezte Zrínyi Ilonát.

IV. Mehmed, török szultán oklevéllel tüntette ki. Törökország történelmében sem korábban sem később egyszer sem fordult elő, hogy a szultán egy nőt tüntetett volna ki.

Ha a történelmi események másként alakulnak; személyesen „adhatta” volna át fiának anyai intelmeit (1692):

„Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed.

A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad.

A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít. Ezért, édes fiam, miután benned van minden örömöm, ne okozz nekem keserűséget…, mert elszenvedtem és legyőztem sok mindent, amit Isten rendelt, és Boldogságos Szűz Mária legyen anyátok és védelmezőtök minden szükségben, ő sohasem hagy el benneteket.

Tiszteld az embereket, tudd, hogy téged figyelnek és szeretnek idegen földön is, mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli.

A rossz társaságot szorgalmatosan kerüld, mert az, az embert gyakran testével és lelkével pokolba viszi.

Azokkal társalkodj, akiktől okosságot és minden jót tanulhatsz.

Különben a mindenható Istentől anyai szívemmel minden áldást kívánok és maradok mindenütt, ahol csak leszek és minden időben a te szerető anyád: Zrínyi Ilona”

Thököly két és fél évvel felesége halála után hunyt el, 1705. szeptember 13-án. Földi maradványait II. Rákóczi Ferencével és Zrínyi Ilonáéval hozták haza 1906-ban, s szülővárosában, Késmárkon helyezték örök nyugalomra, az új evangélikus templomban.

Zrínyi Ilona és fia, II. Rákóczi Ferenc a kassai Szent Erzsébet Székesegyházban leltek végső nyugalomra.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Adassék e levél… Hungária Kiadó, 1938.

A Pallas nagy lexikona, Szerk. Bokor József, Bp., Arcanum – Folio NET. 1998.

Deák Farkas: Magyar hölgyek levelei (Magyar levelestár) BP., 1879

Horváth Mihály: Zrínyi Ilona életrajza, Pest, 1869. Kiadja Ráth Mór

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban, Heckenast Gusztáv, Pest, 1870

Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémia, Bp., 1967

Markaly Aranka: Érdek vagy szerelem? Történelmi Magazin, 2023, szept. 26.

Mitták Ferenc: Várostromok a magyar történelemből, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008

Száz rejtély a magyar történelemből, Gesta Könyvkiadó BT, 1997

Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona, Kriterion Kiadó, 1994