Zöldy Pál: CIVILBEN (Zsebre gyűrt glóriával)

103 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-98-2

eredeti ár: 1990Ft
webshop ár:
1590 Ft  + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

„Révületről beszélek, mert Zöldy Pál versei bár világba szövöttek – onnan indulnak, oda érkeznek –, mégis ama szellemi terek, melyeket sejtelmesen bejárnak, nem evilági jelentéseket, sugallatokat hoznak. A lírai én – és így az olvasó is –, míg a vers kibomlik, míg a versben elmélyed, egyesül a titokkal, mely nem megosztható. Ez az ellentmondás: az elbeszélhetőség lehetetlensége, ámde mégis akarása szintén fontos motívuma a költőnek. Arról, ami a legfontosabb, hírt hoz, bár jelzi, hogy e hír – a túli érintése – természetének lényegéhez tartozik, hogy titokba burkolt. Csak ha a titokérzet megmarad a befogadóban, akkor van esélye arra, hogy egyesüljön a titok kapuja mögött várakozóval (bármi legyen is az). A költői révülés a teremtés kezdete felé visz: ahol a ’még éppen nem’ átlendül a ’már éppen igen’-be. Az értelem számára elgondolhatatlan és elképzelhetetlen a ’teremtés előtti idő’, a létezés hiánya, hiszen mindenkor a tapasztalás szilárd és megszokott világa vesz körül minket. Ugyanakkor, ha azt érezzük, mintha e mögött a megszokott szilárdság mögött lesben álló erők lapulnának, melyek létre – hozzák, fenntartják, formálják őt, akkor ősi vallásos képzetekhez és érzésekhez jutunk, mintegy archaizálódunk, és egy képlékenyebb, gomolygóbb létérzékeléshez érkezünk. Ebben az archaikus, révült állapotban születnek Zöldy Pál sejtelmes, jelképes, misztikusságra hajló versei…” (Fodor Miklós)

Két vers a kötetből

MONDD

(T. S. Eliotnak)

Mire valók a képek?
És mondd, az áldozat micsoda?
„Záróra, uraim” – záróra
és a vén, fogatlan király rád nevet.
Hol van a próféta?
Megöltük volna őt is?
„Záróra, uraim”
Ez, ez történhetett.
És a nyílt tengeren most egyszerre
azt veszed észre, hogy sehol egy sziget.

LABIRINTUS

Ami az, ami
az az, ami.
Minden az, ami.
Minden, ami az,
az, ami minden.
(Az a szívszorongató, hogy nem tudjuk,
kifelé vagy befelé haladunk-e –
feltételezésünk a helyes haladási irányt
illetően teljesen esetleges
– kétségbeesetten botladozunk bármerre,
csak, hogy helyzetünk kilátástalanságát
mozgásunk tényével cáfoljuk önmagunk
előtt –
elcsigázva, felesleges teherként vonszoljuk
magunk után a sárban
megtépázott szárnyainkat)
Minden lehetne minden. Minden az lehetne.
Mert ami az, ami: az az, ami.
Viszont az, ami az: az az.
S minden az, minden, ami az, ami minden.