Srečko Kosovel 100

♦

Srečko Kosovel szlovén költő halálának 100. évfordulója alkalmából a Ljubljanai Egyetem Magyar Lektorátusának két hallgatója, Nika Ferenc és Pia Zala Meden magyar nyelvre fordította a költő Egyedül és Kaleidoszkóp című verseit. A műfordítások a balatonfüredi Magyar Fordítóházban készültek, amelyeket a diákok az egyetem Bölcsészettudományi Karán a szerző tiszteletére rendezett Kosovel-maratonon olvastak fel.

A rendezvényre a Ljubljanai Egyetem magyar lektora, Iván Andrea az író Igazság című kötetének néhány részletét ültette át magyar nyelvre.

Srečko Kosovel szlovén költő, író és publicista. (Sežana, 1904. március 18. – Tomaj, 1926. május 26.) Közép-Európa egyik legjelentősebb modernista költőjeként tartják számon.

♦

Srečko Kosovel: Igazság

Igazság, a fiatalok hisznek benned.

Mi harcolni fogunk érte.
Hiszünk benne. Hiszünk az Igazság győzelmében.
Ez az igazság jelenti számunkra a világot.
A Világot, mert az Igazság az emberi élet egyetlen feltétele.

A munkánk minden egyes töredékében érezhetővé kell válnia az Igazság eléréséért folytatott küzdelem energiájának; ha nem mi, akkor a következő, ha nem a következő, akkor a jövő nemzedéke fog győzedelmeskedni.

Egyetlenegy korszak sem volt ilyen gazdag kérdésekben, és ilyen szegény válaszokban, mint a miénk.

Biztosak vagyunk benne, hogy csak az Igazság korszakában jelenik meg az emberek között a szeretet, mint követelmény, az egyén és az emberiség életének célja és értelme, a szeretet, amely az emberiségből egységet kovácsol, és amely az örök béke feltétele.

Titeket hívlak

Titeket hívlak, föld és tűz szabadságharcosai,
zivatar és szélvihar,
elmerülések és hajótörések fivérei,
minden megtört európai szívű testvérem,
benneteket hívlak, e meggyalázott föld fivéreit,
nézzétek: ott… a fű kizöldült,
kizöldült és feléledt,
minden megtört európai szívű testvérem!

Ó, bárcsak feléledne a szeretet,
akárcsak e mérgező dühtől és gyűlölettől letiport fű a szívekben,
és a kis fű, mely éltre kel, hangosan e a dalra fakadna. –

Titeket hívlak, testvérei az egyetemes szeretetnek!

Az igazság győzelme a kulturális,
a humanizmusé a gazdasági,
az igazságosságé a társadalmi életben
lenne jelenkorunk emberiségének legnagyobb diadala.

A kulturális autonómia nem kiváltság vagy kegyelem, hanem kötelesség, amelyet az államnak tiszteletben kell tartania, ellenkező esetben a fejlődéssel ellentétes irányba halad, ami szükségszerűen bukáshoz vezet.

A fejlődéssel ellentétes irányú változás ugyanis eleve bukásra ítéltetett.

A történelem nem ismétlődés,
hanem alkotás.
Ez az egyetlen álláspont, amelyet a történelemmel szemben képviselnünk szabad.
Ezért nem a múltból kell példát merítenünk,
hanem az élő jelenből, amelyet önmagunkban érzékelünk.

Fordította: Iván Andrea

Srečko Kosovel: Egyedül

Az ember sem bánatos, sem vidám.
A világ furcsán messzire távolodott,
kóborolsz és barangolsz, mint egy elveszett,
minden elúszott, magad sem tudod, hová.

A szép arc kihunyt a szürke sötétségben,
visszatükröződnek bennem a csupasz gesztenyék
és a falevelek, melyek összetaposva az esőben
rothadnak a fák alatt.

Ó, felkiáltanék, hogy visszhangozzon
hegyektől, erdőktől, völgyektől,
de félek, hogy egyedül maradnék
az ezerszeres ürességgel.

Fordította: Nika Ferenc

Srečko Kosovel: Kaleidoszkóp

A makrokozmosz kaleidoszkópja
a mikrokozmosz.

Harmat csillogása.
Szemek vágyakozása.
Zöld a fű?
Az ember fehér.
Mozgás. Muzsika.
Betűk nőnek a térbe.
A hangok olyanok, mint az épületek.
Szelek huzata.
Kozmosz, kozmosz, kozmosz.
Tér varázsa.
Tér csillogása.
A versen keresztül
sugárzik a lélek fénye,
a szó világossága,
olyan, mint a szivárványüveg.
Ne keltsétek életre a halottat!

természetrajz – egyenlő – szellemi tudomány,
földrajz – egyenlő – tudomány az emberről,
politika – egyenlő – tudomány az észről.
Szív, szív, szív.
A konstruktivitás érzékeli
a kozmoszt a tárgyban.
Az ember tárgy lélekkel és testtel.
Rosszul utaztok a harmadik osztályon?
Fiatal hölgyek a fülkében.
Mi a kozmoszba utazunk.