Halmai Tamás: Növendék holdak. Tizenöt szonettkoszorú
Kedves Vásárlónk! Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik. Számlaszámunk: A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni. Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni: Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat. 285 oldal eredeti ár: KIAJÁNLÓ A szonettkoszorú kompozíciós szépsége, mesterségmutató eleganciája időről időre megkísérti a kötött alaktan híveit. Halmai Tamás továbbmintázta ezt a formát: tizennégy ilyen költeményfüzért (azaz 14+1 versből álló ciklust) alkotott, hogy ezek mesterszonettjeit is koszorúba fűzze, s így egy végső summázat állhasson elő. E gondolati-metafizikus költészeti kísérlet végeredménye: szonettkoszorúk (tövis)koszorúja – 211 vers, de egyetlen végtelen. A Növendék holdak a szerző sokszínű életművében is különleges színfolt, egyedi sokaság. Rilke Orpheusz-szonettjeinek 21. századi magyar társa, a keresztény misztika kortárs jelformáinak cizellált gyűjteménye. Részlete egy szonettkoszorúnak VIII/4 Tükröt ablakká Elhangolt taps a koncert ékessége. Ölelés magány idejében érik; Élőkre hasad a virradat tömbje; A rózsa csak az ördöggel ledér. VIII/5 Égig a torony És megiramlik a dalban a dél. Mintha csillagok szeme templomon, Hány nemzedéknyi kőből áll a hegy? és sziklából a forrás megered, VIII/6 Körülmények És átszüremlik az időn a dallam. Szavaid adják kézről kézre szívem. Épp, ami bennem én, az bestiális. Dúlnak a tekintetes körülmények,
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-85-22990Ft
webshop ár:
2390 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés
A káoszok szívében rend pihen.
Jószágért is jogos a rekviem.
Örök alvó tanít kiébredésre.
de már a varjak gyülekezete
önszántából gyógyulni fekete.
Ég tövében kezdődnek párák, prérik.
erdő borul holdból faragott tönkre;
napszél fésüli a gyökereket.
Tükröt ablakká változtat a kegy.
És megiramlik a dalban a dél.
A naprendszerek összegyülekeznek;
tanácskoznak a monádok, a szentek:
kiötlenek imát az anyagért.
mint betűkön az ihlet, megakadna –
miért is nőne égig a torony,
ha ott az ég, ahol a szem akarja?
Tűzről hallgat az ásványok családja.
Némán morajlik lidérc, lélek, láva,
és mágiával eltelik a barlang.
És átszüremlik az időn a dallam.
Aki énekel, nincs. De teste hangszer.
De nincs teste. De a teremtetlennel
egyívású az örök. Ezt hadarjam?
Nevedre vett világ a hő beszéd.
Zajt csapok. Hallod. Amikor szelíden
a közelítő vadállat neszét.
De bocsánatos, aki bosszút áll is.
Létezésbe a lény is belefér.
mintha részek részvétnek örülnének.
Medaliont babonáz bajadér.















