111 éve hunyt el Mikszáth Kálmán (Levélfa, 47.)
Mikszáth Kálmán halála napján, május 28-án a Mikszáth Kálmán Társaság az író sírja előtt, a Fiumei úti temetőben minden évben megemlékezik. Az idén erre a Covid-járvány miatt csak a budapesti tagok egyéni megemlékezése formájában kerülhetett sor. Az összegyűltek előtt Suhai Pál a Társaság örökös elnökének, Praznovszky Mihálynak szóló elmúlt évi levelét az ilyenkor szokásos emlékbeszéd helyett idézte. A „nagy palóc” előtti főhajtás jeléül e levelet most a Levélfa is közli.
2020. május 12.
Kedves jó Mihályom! Nem kellett sokat találgatnom, ki lehet az a „szívünknek kedves személy”, akit a Társaság titkára, Bagyinszki Kati a Duna Tv „Hogy volt” című Mikszáth-összeállítására utalva a minap beharangozott. Praznovszky Mihály. Valóban. Szereplésed nyomán boccacciói derű lengedezett be szobámba, s annál kontrasztosabban, minél inkább a dühöngő járvány vett körül itt, Budapesten. Nem úgy, mint benneteket, akik a felvétel idején, az utolsó pillanatban még a gyanútlanság boccaccióin felhőtlen villájában Mikszáth Kálmán szellemét idézhettétek. 110 év múltán. S jöttek a jobbnál jobb mesék és poénok – igaz, „csak” öten voltatok, s a tízből „csupán” egy este jutott az anekdotára. De nekem ez is elegendőnek bizonyult. Ami pedig Praznovszky Mihályt illeti, meg kellett állapítanom, hogy ő is Mikszáth tollából (!) csordogált elő: igazi, vérbő Mikszáth-figura. S az előbbieken túl jutott még az is eszembe, amit januárban Szklabonyán Rubinyi Mózesre támaszkodva éppen csak megpendíteni tudtam. Nevezetesen, hogy Mikszáth művészetében a nagy francia század pszichológiai érdeklődése támadt föl újra, egy La Bruyère-nek a jellemek (Les Caractères) iránti theophrasztoszi kíváncsisága. S a mögötte vagy fölötte keresendő moralista – szigora? Szigor talán nem: Mikszáth emberszeretete és (fiatalkori szavát idézve) „mélás” (elmélázó) természete, főként pedig a mindezeket kötelezően felülíró humor. Rubinyi és kortársai Mikszáthban a humoristát ilyen értelemben gondolhatták. Magam így: humoralista volt – korábban és eredendőbben, mint ahogy azt magáról Sándor György állíthatta. Én most csak ennyit… A lélegzet eláll, a kroki befejezve. Ám annál inkább gratulálok a „szívünknek oly kedves” személy produkciójához, és (bár ettől manapság tartózkodni kelletik) barátsággal ölellek is: Pali
A Fiumei úti temető Mikszáth-síremléke előtt 2021. május 28-án felolvasta:
Suhai Pál
A fotókat készítette: Stiedl Katalin (1., 2.), Csipka Rozália (3.)
Illusztráció: Mikszáth Kálmán
Ezek is érdekelhetik!
Az Ezerkarú! – Hegyi Botos Attilával a századikon (Levélfa, 100.) →
RILKÉRŐL, RILKÉVEL II. (Levélfa, 99.) →
Rilkéről, Rilkével (Levélfa, 98.) →
