Ferenczfi János: „Egy alacsony cölöp” (két vers)
*
Megsenkisülni!
Azt mondják,
Damjanich sokáig szenvedett
A bitón.
Mert a bitófa egy alacsony cölöp.
Damjanich magas ember volt,
És hiába húzta a hóhér a kötelet,
Az elítélt talpa alá nem fért be
A füttyös szél.
Ennyi csak.
Egy alacsony cölöp.
Ilyenen végezték sokan
A legjobbak közül.
A hatalom fojtogatta őket,
Mint nejét a Mór, aki
Színpadtechnikai okból
Vértelen gyilkolt.
A kínpad színpad.
A hóhér a Mór, aki
Élvezettel él szerepében.
Élvezkedve öl.
Teheti.
Parancsa van.
Megsemmisít.
Megsemmisíti azt,
Aki szembe megy az árral.
A falka védi önmagát.
A falkát védik önmagától.
A falka fél attól, aki védi.
A falka bátran gyáva,
Kiveti azt, aki nem arra megy,
Amerre ordas pásztora hajtja.
Különvélemény.
Damjanichról
Vagy a mai napról.
A jóról vagy
A valóról.
Akinek véleménye van,
Az szembe megy.
Aki gondolkodik,
Az másként.
Aki személy,
Azt megsenkisítik,
Hogy lássa a falka
A kioltott lélek helyét
A félni hagyott testben.
Elrettentésül
Nem húznak bitóra.
Úgyis hosszú a lábad.
A hóhér is engedelmesebb
A hosszú vágyódástól.
A megsenkisítettek reggelente
Felkelnek,
A fürdőszobában
Rendbe hozzák arcukat.
Dolgozni mennek.
Töltenek egy pohárral
A vacsora mellé.
Kutyát sétáltatnak.
Olyanok, mint akik élnek
Siralomház Hazában.
*
Még…
örvénylő vízbe
dobott gyermek
fuldokol
küzd
túlél
fuldokol
küzd
unja
fuldokol
unja
*
*
Illusztráció: Thorma J.
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
