Szepesi Zsuzsanna: Ne hagyj elveszni!
Égboltot leső szemem
hulló csillagokra vár.
Suttogom égő vágyam,
mi nem teljesülhet már.
Sebeim nem gyógyulnak,
midőn a kormos éjek
rejtő paplana alá
bújva vigaszt remélek.
Múlnak a napok vérzőn,
hiába sóhaj, ima,
emlékek gyötrik agyam,
s földre teperve a ma.
Nem apad benn a bánat,
pedig te fogod kezem,
de lezárt szemem mögött
még rájuk emlékezem.
Segíts, ne hagyj elveszni,
türelmes szereteted
bátor és bölcs szavakkal,
tudom, jó útra vezet.
*
*
Illusztráció: Agnes Slott-Møller
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: Haikuk →
Baley Endre: Hatodik érzék, Apokalipszis, Láthatatlan angyalok →
Basa Viktor: Talán, A szürke éden, A nimfa, Öreg színhalász →
