Hiányzol (Turai Laura versei)
*
Hiányzol
hiányod ma alvó, színtelen pillangó
kiszakadt húr hangja gitártokon
letérdelek, hogy lássam
édes arcod ívét
hangod dongásából táplálkozom
megérett az alma
csak egy lyuk van rajta
belefúrom ujjam
hogy érezzelek
nem dobog a szívem,
csak a pulzusom jár
nem megyek utánad
te jössz velem
*
Naptár nélkül
hogy mit rontottam el?
kutyák ugatása tudja
és a pokol lábtörlője alatt
egy svábbogár
nem érdekel már!
ez voltam, mert égek
a mindenség kietlen
szerelme után
és hiába, hogy ott vagy
mi lesz velünk, ha nincs nap
mikor hazaérnél hozzám
egy jó munka után
de mégsem hiába, mert
hazaérek hozzád
egy nap, mikor nem lesz már
reggel s délután
*
Itt és most
Kértelek, hogy ne hagyj magamra, mikor
támadnak az orchideák,
felém fordítják fejük lázas napraforgók
és kikel a földből a pusztulásra
ítélt, fagyott virágmag is.
Elég vigasz lesz-e egy életre,
hogy találkozunk az örökkévalóságban?
Eljön-e a tüzes ló, hogy visszarepítsen
oda, ahol vulkánok mélyén megpillantottuk egymást?
Nem tudom. Addig gleccserek hallgatása
alatt nézem a cserben hagyott titkot, a lángot
hátha felfigyelnek rá csendes angyalok
*
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
