Sebestyén Péter: Haikuk halvány őszi fényben
Rám várnak csupán
a madárseregekkel
vonuló utak.
A színek titka
zárva. Csak üres látvány
minden pillantás.
Teámba rózsa
szirma hull. Nem lesz többé
ilyen tisztaság.
Látsz-e még engem
csillaghímes tavakban,
tavasz elején?
Egyszer elkapott
az örvény. Játszott vagy sem,
forgok szüntelen.
Hol van már a lomb?
Nyár meséje? Avarba
hulló délután?
Fűzlevél-pettyes
folyóm visszatér most hűs
forrásaihoz.
Hajnal-harmatból
szövi szívszelidítő
új fátylát az ősz.
A felhők apja,
északi vihar roppant
szele közelít.
Ne várjatok rám:
nincsen semmim, csak a szív
és a távolság.
Tépd ki a nyelvem,
súgja a harang. Nekem
sincs már, tátogom.
Sebestyén Péter a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2018)
Cimkék: cédrus, haiku, vers
