Füleki Gábor: Ébredés (Három vers)
Éjjel
Elalszol, görbült embrió,
nyüzsgésed kihunyt.
Bordázott hátú ágy ölén
takaród békébe fon.
Kővé csukódó lepkeszárny,
bezárnak dobbanásaid.
Szemhéjadon eloszlanak
vibráló napod árnyai.
Távol barangol tudatod,
beszélve óvó csend övez;
ívelt fenségű néma lény,
szétereződő vak szövet.
Lát és érez: két szem figyel,
emlékei barna csigaháza;
lassú lélegzet ejt-emel,
átmos a zengés pulzusába.
Embrió voltál, és benne élsz:
egy lény inverz ünnepe vagy.
Sötét áhítat, kitárulsz; fehér
eszmévé bágyadsz, vakállat remény:
belefúródsz a percbe, s rőt
gyökérként önmagába nőtt
hajnalszilánkot ont a nap.
Éjünk zománcegy rétegei
halvány csíkokra bomlanak.
Reszkető papír. Csempék léptei.
Fény ébred ajkad szögletén,
szemed megrebben – távozom.
Kígyózó harang, a mélyből
fölmerülsz; gyermeki, pőre álom.
Hátrálnak ajtódtól árnyaim,
pörögve röppenő kártyák.
Őrtállásomról mit se tudsz –
huzatos virradás kering.
Szobám, tátongó fekete lyuk,
vár, gyűrötten átkarol:
hűlt ágyon fekszem, homályló testkaréj;
elsüllyedsz, hártyásan átjárva
tudatom: ábrándos malomkerék,
pislogva rebbent, kialudt.
Ébredés
Szívem árapálya — lebben, odacsap,
hol ősz hópart nyelvel felé s latol,
hisz égforró Napból csalt rá sugarat,
s prizmává izzva hűs jéggé rabol.
Tűzbe dermedt part öleli körbe
a lüktető szivárványvíz karjait,
mezsgye, hol szikrahad fúl örökre,
hullni kiket alákúszó Sárga vitt.
Nyomul a jégnyelvtömb, feszülve sikolt,
velejét rácsló bőre sír határt;
majd tükrébe hasad, őrizve, ki volt,
horpad, de újra forr a seb kitárt.
Kebelvíz ezer már kockát dajkál,
csillám tűn s vész felhánytorgó fényködén,
kel kocódva s elhal jégi zaj már:
átszőve szétremeg tudat bércölén.
Összefoglalás
Egy hegy fellázad,
gyökerévé kifordul;
emészthetetlen éhség,
föld gyomra kordul.
Áradat elönt, felfakad,
törve, szakítva gátat;
iszap fedi be arcodat,
folyóvá csüggedt bánat.
Mélázva bandukol benned,
kísérteteddé sápadt
surrogó filmként perget
magaddá emésztett tájad.
Kazalkúp felhő az égen,
korlátként messze szállhatsz
bordásan sugárzó kékben,
s bágyadt ölébe érnél
ultramarin végtelenében.
Illusztráció: Felhős ég (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
