Habos László: Szitkok szállnak (Két vers)
Szitkok szállnak
Szitkok szállnak ma ősz fejemre,
mert nem látom kékjét a mennynek
bűneinkkel karcolt egeken,
mert nem látom az alkony lángját,
vértengerben a napkorongján.
Szitkok szállnak ma ősz fejemre,
mert nem értem az igék szavát,
keresztáldozatnak hatalmát,
mert nem érzem a titkok súlyát,
szent irgalomnak nemes útján.
Szitkok szállnak ma ősz fejemre,
mert nincsen közös nevezője
a lelkembe írt egyenletnek,
mert nem félek, és lelkem szabad,
s leomlanak mind a nagy falak.
A bárányok hallgatnak
Süvítő szélben tétova bánat
haldokló pipacssziromra
hinti fájdalmát.
A keresztre szegezett
elnehezült tekintete
vérvörös horizontra feszül.
A könnyező alkony
bimbódzó hitet rejt,
de közeleg az éj,
s éhes farkaskölykök vonítása tör
áhítatba révedt csendet,
s a felébresztett csillagok
sápadt fénye ránehezül
a Golgotára terelt bárányok
hallgatására.
Habos László a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Csillagos ég (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
