B. Tóth Klári: Fokról fokra
Eláradtak szívemnek szorongásai,
nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Zsoltárok 25:17
Micsoda lépések emlékét
hordozzák a lépcsőfokok
meztelen talpak osonását –
talán egy gyermek menekült
szüleihez egy rémálom elől
vagy testvérek kergetőzésének
energikus dübörgését – a szobalány
óvatoskodó lépteit mikor kihallgatja
a kulcslyukon gazdái suttogását
hátha az ő sorsáról beszélnek
maradhat-e még a gazdasági
összeomlás küszöbén –
egy fiú emlékét aki vidáman
indult a nagy honvédő háborúba
csak gyűrött fotója maradt meg –
édesanyja morzsolgatta vékonyodó
kezében éveken át – hátha hazajön
hátha még felbukkan valahol
megcsonkítva amnéziásan
őrülten akárhogy csak éljen
a fénykép hordozta valóság ereje
életben tartja a reményt
Lefelé vagy felfelé
Ki merre veszi az irányt
generációk lábnyomát keressük –
lépéseink előzményeit őseinkben
amiből kikövetkeztethetjük
magunkat – körbetapogatjuk
belső határainkat hogy legyen
mit átlépni ha a lépcső
igazán beszippant
ha növekedhetünk általa
lépkedhetünk fölfelé
fokról fokra
Illusztráció: Baán Katalin fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
