Zöldy Pál: Zóna
Zóna. Igen. Na és?! Itt élünk. Itt perzsel a nyár és süvít a tél. Innen jól látni, hogy kel a nap és terül az éjszaka. Itt a közép. A lehetőségek hazája. Bármi bármikor megtörténhet. A tervek pedig nem úgy valósulnak meg. Ez itt: szabadság. Érdemes élni. Nem veszünk komolyan semmit, pusztán önmagunk. Az érvényes. Te vagy a húr, a “zóna”: hangzás. Másképp: a “zóna” afféle nadrágba ügyetlenül betűrt ing. Kinek úgy tetszik: másnaposság. Tivornyánk rosszul leplezett nyoma. Dermedt váladék. Hogy jól érzem-e magam? Ez a hazám. Jól. És hozzá még, lovasember volnék, nem is mondhatok mást. Mert a “zónán” élni nem győzelem és nem vereség. Mert a “zóna” nem ló s nem is lovas. Hanem nyereg, meg kötőfék.
Illusztráció: Munkácsy
Ezek is érdekelhetik!
Tárnok Attila: El Camino – a klasszikus zarándokút →
Vörös István: Mintha a jövő egy tükör lenne… →
Hegyi Botos Attila: A Kék története. A Méz szigete (líragaléria) →
