Benkő Ildikó hálaversei
*
látószögek
finoman hullámzik a kép
odaát föld sejlik vagy csak sötét
tűzben fürdik a lég
nekem persze az éj közelít
pedig írtad pirkad
mindegy vég vagy kezdet
odaképzellek
fotógéped leheled
nézlek
engem is néznek
nagyon akartam hogy a sirály
a holdfehér napba
de épp kiszáll
felhő készül
örvénylik a pillanat
az ég a tenger a madár a nap
mind te vagy
*
köszönlek
mint az óriások magad
könnyű szabad
erőlabda
derűs szavad
belőlem simogat
arcomon hordalak
mosoly vagy
repesel
mint számban mezei
virágok nevei
római nárdus zsálya
bábatüske hanga mályva
kandilla katáng
iringó meténg
kimondlak
hegy nőtt
reng a gazos völgy
rajtad kap levegőt
aki fölkaptat
összekarol ég és föld
és táncolnak
mert te vagy
Vén király vagy
aki kedvét leli abban hogy ad
vendégházad
a leggazdagabb
virágzik az asztal a pad
él a kerítés a víz
kutad nem apad
*
Háladalom
Salom
rád is pörölylik a lék
tócsállik cudarasodik
mindennapi hálaszünet hálabosszú (lába hosszú)
ver léha dicséret pállott rímek
Urad se bánod (a mosoly nem látja bár szántja az őt dalmadó arcot)
az ám de igen-igen földig ér benned az ég
nem fog rajtad az urán csak kitermelt derűd melenget
nyelvközi szósziporkász és költő keltető
míg sajátjaid mögöttünk sorbásznak
mammonból verstől eposzig ligetet szobrászgatsz
ha egy sorba írjuk a Földet öleljük át
*
*
Illusztráció: Sz. Gy.-portré (fotó: Kurucz Á.) felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
bejutni a résen (Molnár Csaba Bertalan versei) →
Csáji László Koppány: Medvekör →
Janáky Marianna: Szavak erdeje (Könyvvers – Varga Melinda: Szellőcske) →
