Derek Walcott: Szigetvilágok
*
Molnár Krisztina Rita
„egy egész faj kikötőkbe vetett hite ködbe tűnik”
Derek Walcott (1930-2017) költészetéről – annak ellenére, hogy a szerző Nobel-díjas –, a közelmúltig semmit nem tudtam. Pedig remek magyar költők, műfordítók: Ferencz Győző, Kántor Péter, Kiss Zsuzsa, Mesterházi Mónika, Rakovszky Zsuzsa, Tandori Dezső és Várady Szabolcs tolmácsolásában olvashatók A szerencsés utazó című kötetének versei. A könyv 1993-ban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
Most egy angol nyelvű antológiában, az A poet for every day of the year (Macmillan, 2021) című kötetben bukkantam erre a versre, mely valójában egy három darabból álló versciklus, az 1981-ben megjelent Map of the New World nyitódarabja. Fejbe kólintott. Érvényessége, a sok ezer éves hagyományhoz kapcsolódása úgy, hogy mindeközben friss, szűkszavú és természetes. Arról nem beszélve, hogy a címben idézett sort, a kikötők ködbe veszettségét, az alapokhoz visszatérő vándormotívumot, a biztosnak hitt pontok eltűnésének élményét a világ jelenlegi körülményei mennyire valóságossá teszik, metaforából újra reáliává változtatják az olvasó számára.
És ugyanígy a zárósor vigaszának ereje: a teljes vakság állapotában újra érvényesen megszólaló költészet hangja.
A költő a Kis-Antillák Szél felőli-szigetcsoportjának ívében fekvő aprócska szigetállam, Saint Lucia szülötte. A számunkra még földrajzórákról is alig, inkább a Karib-tenger kalózai című kalandfilmből ismerős térség, a sziget történelméről – a vers értelmezésének árnyalásához – érdemes röviden szót ejteni. A szigetet 1502-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf. Innentől kezdve 1814-ig tizennégyszer cserélt gyarmatosító államot, a francia és angol hódítók ez alatt az idő alatt gyakorlatilag kiirtották az őslakos indiánokat. Ezután már 1979-es függetlenségének kivívásáig Nagy-Britannia gyarmata, majd társult állama lett. Lakossága kevert. Az afrikai többség mellett indo-karibi vagy indiai csoportok, de európaiak, a francia, brit és ír gyarmatosítók leszármazottai, valamint görögök, libanoniak, szírek, olaszok, kínaiak, észak-amerikaiak, portugálok és németek is élnek itt.
A szigetet gazdájának gyakori váltakozása miatt nevezik gyönyörű megszemélyesítéssel a „Nyugat-Indiák Helénájaként”. A versben egyszerre történik utalás a görög mitológia Helénájára, és a nehéz sorsú anyaföldre, a szigetre is Heléna alakjának idézésével.
Derek Walcott
Szigetvilágok
Map of the New World. Archipelagoes
A mondat végére az eső rákezd.
Peremén egy vitorlás.
Lassan elveszti a szigetek látványát;
egy egész faj kikötőkbe vetett hite
ködbe tűnik.
A tízéves háború véget ért.
Heléna haja szürke felhő.
Trója fehér hamuvölgy
a ködöt szitáló tengernél.
A szitálás megfeszül, mint a hárfahúr.
Egy homályos szemű ember az esőbe kap,
az Odüsszeia első sorát pengeti.
Fordította: Molnár Krisztina Rita
Illusztráció: Ködhárfa (fh. Ph.-L. Roland-szobor)
Ezek is érdekelhetik!
Dazai Oszamu: Fuss, Melosz! (1940) →
Bryan Stevenson: A vakok látnak →
CHRISTINA ROSETTI VERSEI KÁNTÁS BALÁZS FORDÍTÁSÁBAN →
