a lét színeként
kanyargó folyó
szorgos hullámok
szelet karcoló
fák mellett állok
a nap kése dél
mar nem rajtam vág
sebet tompa él
égből nyes fényt ág
az árnyékomat
szelhetné ketté
tavasz pillanat
villan megtenné
de várnám a szent
lábak sok cseppjét
virág mind ilyen
orkán sem hord szét
a vérfolt szirom
lesz jussom rajtam
csak ott ring a nyom
hogy majd megtartsam
a lét színeként
Illusztráció: A Sás-tó a Mátrában (kirandulastippek.hu)
