Vétlen
áttetsző fények, ködök
ringatják így a hajnali, dombos rétet –
mint lélek a létet;
mielőtt átfeslik rögön, kövön,
agg vándorként az éj rád köszön:
„maradj bűvköröm,
s megtérek!”
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
