Kihelyezett ülés lesz a balkonon,
lelkes esztrádzene, napsütötte
cintányéron szelídgesztenye. Látom
szeretteim: tapsoló szobrok,
egymáshoz ütődő réztenyerek.
Olvashatatlan meghívók zsugorodnak
füstölgő avarban, préselt dohánylevelek
fodrozódnak sérült térdeken. Egyre
keményebb a szürke imazsámoly.
Isszuk a szavakat, szemérmetlenül
kávét pörköl a titkárnő húsos combja.
Száraz kardhüvelybe mutatóujj szorul,
perverz mozdulat. Ugyanazt a síkosítót
keressük mindannyian. Későn ébredünk,
akkor is, lendületes macskajaj.
Csipkés kombinét dob otthonunkra a köd.
Illusztráció: Cintányérok (pixabay.com)
