Csontos Márta: A Csend szíve

Válogatott és új versek

158 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-7137-14-1

eredeti ár: 2100 Ft
webshop ár:
1680 Ft  + 920 Ft postaköltség
Megrendelés

*

Ajánlás

*

Csontos Márta új kötetében 10 év versterméséből válogathat az olvasó, a gyűjteményt új versei teszik teljessé. Költeményei a belső tájak csendjéből szólalnak meg, ahol az emlékezet és a jelen finom rétegei egymásra csúsznak, s a kimondott szó mindig túlmutat önmagán. Megszólalásmódja egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, örökös eleven gondolkodás jellemzi. Ebben a formálódó és nyugvópontját nem lelő világban a kint és a bent tétovaságát mindenkor átmeneti harmóniával oldja fel, vershangját kíséri az alkotó ember Godot-váró személyes magánya. Belső, önértelmező utazásában, mindenkor a hit erejére támaszkodva hajtja a megértés vágya és a lelkiismeret, küzd benne a büszkeség, a kétely, a feleslegességtől való félelem és az elfogadás.

*

Két vers a kötetből

*

DOMBORZAT VÁLTOZÁS

*

Egész közel engeded magad
a leminősítési zónához, a terepen
csak te vagy egyedül, te, az egyszerű
munkás, ki kertedben hol itt, hol ott
lapátolsz hegyet, mert nem nyughatsz
ebben a villanásnyi létben, nem tudsz
mit kezdeni erős hiteddel, csak ketreced
óriás homokozójában tudsz ég felé
emelni több földnyi emeletet.

*

Itt szűröd át az időt a homokon,
kezedben tarackgyökér győzelmi lobogó
helyett, itt fogsz ellenhősként megöregedni,
s már inkább lennél homokszem a kupacon,
vagy egy szépen csiszolt kődarab valahol
a kerti utakon, mert már nem lehetsz
a vizek királya sem… ügyetlen halász voltál,
a zsákmányt mindig átengedted másnak.
Most már nincs kedved a folyó felé menni,
nem látod a kedvező áramlás jeleit.

*

Inkább ott maradsz saját domb-teremtményed
árnyékában, s ha munka közben lótücsköt
találsz a komposztban, elmélázol egy kicsit,
mert szépnek találod a szörnyeteget, ki most
általad lesz vesztes a nem-történésben.

*

PORLEVÁLÁS

*

Az utakat beszőtte a por,
nem maradt más, csak
a levendula égre lobbanó
illata, s a kavargó homok-
fátyol a vizek fölött.

*

Ott kóborolok rövid láncon,
ott, ahol a nyirkos hajnali
ligetek lombjain imádkozó
sáskák olvadnak a zöldbe.

*

Nem tudom, honnan jövök,
s merre megyek, csak azt tudom,
egyszer majd felolvasásom
lesz a hegyek fölött.

*

A felhőtlen kéken egy pillanatra
még felfénylik a naplemente.
Már nem látom jól, hogy a menny-
béli aranyhomok Isten ujjairól
hogyan, s merre pereg.

*

Porból lettél – mondja az Ige,
porrá válsz, harsog a fülembe,
de még meg kell találnom
a helyet abban a konstellációban,
ahol a Nagy Egészbe belegyökerezek.