Vers

május 10.

Pusztai Emese: Hold (Két vers)

 

nyárban

két szavad közé nyújtózom,
ott a falevél árnyéka mintát rajzol karomra,
és a fekete föld nedves illata melegen lebben.
nekidőlök betűidnek,
hogy hangok nélkül is szó legyen bennem
a testtelen gondolat,
a kérdés nélküli válasz.

 

hold

a hold lyukat mesél belém
az éjszaka csillaghálója alatt
csendesen mondja
a borotva alatti sercegést
a lélegzetvételt a fülembe
dobbanást a tenyerembe
lüktetést az ereidbe
belém meséli
az édes és keserű kávé illatát
a hideg és meleg érintést
nesztelenséget a zajba
megnyugvást az illanó időbe

 

Pusztai Emese a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Hold (pixabay.com)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.