úgy fogadni aki jön
nyitott üres tenyérrel
mint eget a föld
szeretni csak mert ő takar
jégesőt villámokat
talán nem tud lágy hóesést
nem baj
nem várni semmi
mást
csak amit
öntudatlan ad
nézd fölkavar
szállong a por az avar
kecses röptöd
tőle tanultad
nem madarak
hanem
férgek
lazítanak
helyet
benned
az
é
g
n
e
k
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)
