Vers

október 10.

Dudás Éva: Mint búvó patak

 

Közel lakott, benézett hozzám az Isten,
elszörnyedt, ő nem ilyen rendet akart,
karcoló szavak, sötét árnyak mögött meghúzódó szeretet,
mint búvó patak mohás sziklában,
úgy csordogál a szerelem ereimben,
nem kell a világ, rongyos koldusok hazája,
a halottak visszanéznek, s elcsodálkoznak:
ím, mi lett az itt hagyott világból,
mint feketéllő hó, úgy párolog a szenvedély,
rongyos koldusok lézengenek,
felteszem sötét napszemüvegem,
csak az Isten láthassa, hogy élek.

 

Dudás Éva a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Napszemüveg alkonyatban (pixabay.com)

 

Megosztás:
f t
Fel
Napút Online

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.