Korban hozzám illő társamat keresem
Keresem azt a nőt, aki közben meg engem keres, csak nehogy pont elkerüljük egymást!
Magamról annyit, hogy kedves, figyelmes társ vagyok, csak a testem csupa szőr mindenhol, ami miatt úgy is becéznek a barátaim, hogy: a yeti.
De ki az a yeti? Mindegy! Kedvenc időtöltésem a takarítás. Imádok mosni, vasalni. Igen, a vasalás az tényleg annyira lélekemelő elfoglaltság! Szeretek sütni-főzni és mosogatni. Tulajdonképpen a konyha tündére vagyok!
Legjobban a portörlést szeretem. Boldogan veszem le a könyveket a hatalmas könyvespolcról, hogy egyesével poroljam le őket. Micsoda móka és kacagás!
Utána egyesével visszapakolom a könyveket, persze szigorúan ábécé sorrendben!
A legnagyobb katarzist mégis az jelenti, ha odafigyelhetek szívem szerelmére! Órákig tudok hallgatni egyetlen mukkanás nélkül. Nekem csak a társam mondanivalója számít! Olyankor semmi más nem létezik számomra. Még a mosdóba sem kell kimennem közben, inkább mindent kiizzadok.
A hálószobában figyelmes, játékos, huncut, pajkos partner vagyok. Most minek fényezzem magamat tovább, hiszen tudjátok jól, hogy a nagy orr minek a jele…
Türelmes és toleráns vagyok. Néhány hazugság belefér, egy-két félrelépést is elnézek, hiszen senki sem tökéletes.
Várom hozzáállásban is hasonló társamat. Várok, csak várok, várok . . .
Irigység, avagy a hétköznapok margójára
Végül is rájöttem, hogy valójában nagyon irigy fickó lehetek én, mivel őszintén, tiszta szívből irigyelem az alkoholista embereket. Milyen klassz lenne berúgni, úgy rendesen inni, teljes jó dolgomban, mintha mi sem történne! Micsoda szabadság!
De engem gúzsba kötnek rossz szokások. Szeretem a tejet, mint valami gyerek. Meg sem fordul a fejemben, hogy a közértben alkoholt vásároljak, de még a valamirevaló borkiméréseket sem ismerem, nem lettem állandóan betérő, visszajáró vendégük. Hát ember az ilyen?
Vagy legalább dohányoznék! Szerencsétlenségemre, ha rágyújtok egy cigarettára, máris elkezdek köhögni. Szánalmas viselkedés ez. Inni és dohányozni! Istenem, milyen menő is lenne! Ilyesmikről álmodozok én, a savanyú, unalmas figura. Még az önmagam nyugtatgatására irányuló próbálkozásaim is sántítanak valahol, miszerint „senki sem tökéletes”, vagy hogy „mindenkinek megvan a maga keresztje”. Szóval nem könnyű. Marad az örök elfogadás.
Szívemből reppenő álmaimmal együtt szárnyalok a jövő felé, ahol már vár reánk egy méltóbb, értékesebb, fényesebb és emberibb valóság. Most az egyszer nem rontom el, meglelem magamban a mesék csodálatosan igaz világát.
