Bánki Éva: A mások (versek)
ÉKSZEREK
Nem engedhetlek el, hiszen haragszom.
Emlékezem, ezért erős vagyok. A szerelem
megolvad, mint a cukorka, a jóság álmossá tesz,
a megbocsátás elbágyaszt, az álmok megöregítenek.
Na de a sértés és a félelem! Nem kopik, nem gyógyul,
nem vész el, egyre több lesz belőle, és egyre fényesebb.
De ne aggódj! Az unokáknak majd azt mondom: ékszerek.
NÉNIK
Én leszek a szaporán beszélő, kövér néni a tűsarkúban?
Vagy az a loboncos banya, aki szigorúan előreszegezett ujjal
megmenti az esőerdőket? Vagy professzor Ez és Ez?
Netán fehér virágállványhoz hasonló, elegáns nagymama?
Akár még paradicsommadár is lehetek. A nők – bár jól áll
nekik a hatalom – láthatatlanok lesznek ötven felett.
Csak súlyuk van és hajszínük.
A MÁSOK
Öt-hat szám mindent elárul rólad.
A nemedet, a vércsoportodat, a bankodat.
Hogy milyen gyorsan fizetted be, töltötted le,
küldted vissza. De vannak, akik nincsenek.
Akik belefulladtak a számtengerbe.
Akik nem regisztráltak. Akik elbuktak,
nem adtak, nem küldték, nem fizették vissza.
Akik bárkik lehetnek. Összecserélt nevek,
lábak, kezek. Száguld a végtelen futószalag,
sorsokat és számokat sodor egyik városból
a másikba, szárazföldről az óceánba.
De nem tökéletes. Néha ezt is tisztogatni kell,
mint a csirkegyárban a gépeket.
Illusztráció: fh. The Shadow of A. Kavehmehr
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
