képekkel hallgatok, mondta, szomorú
volt az arca, mint a patriarchának, kinek
gyerekkorából a félelem beszéd előtti
emlékeket égetett ébrenlétébe, a halk
beszéd is agresszió, és a megbocsátás
is lehet az, eleven széngyűjtés a másik
fejére, pedig hidd el, nem külszíni fejtés,
ahogy az arc sem az, ha felhozzuk
a gyerekkor tárnáiból, hogy iszonyúan fázunk,
hogy átsüvít csontjainkon a szél, nincs
karbonsemleges irgalom, el-
szakítottságban élünk, hiába a családegyesítés,
járványkrisztus, csak te nem vagy tükröződés.
krisztus (H. Gy.)
